Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said,
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
“Oh, if only my anguish were weighed; if only all my calamity were laid in the balance!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
For now it would be heavier than the sand of the seas. That is why my words were reckless.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
For the arrows of the Almighty are in me, my spirit drinks up the poison; the terrors of God have arranged themselves in array against me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Does the wild donkey bray in despair when he has grass? Or does the ox low in hunger when it has fodder?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Can that which has no taste be eaten without salt? Or is there any taste in the white of an egg?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
I refuse to touch them; they are like disgusting food to me.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
Oh, that I might have my request; oh, that God would grant me the thing I long for:
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
that it would please God to crush me once, that he would let loose his hand and cut me off from this life!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
May this still be my consolation— even if I exult in pain that does not lessen: that I have not denied the words of the Holy One.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
What is my strength, that I should try to wait? What is my end, that I should prolong my life?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Is my strength the strength of stones? Or is my flesh made of bronze?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Is it not true that I have no help in myself, and that wisdom has been driven out of me?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
To the person who is about to faint, faithfulness should be shown by his friend; even to him who forsakes the fear of the Almighty.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
But my brothers have been as faithful to me as a desert streambed, as channels of water that pass away to nothing,
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
which are darkened because of ice over them, and because of the snow that hides itself in them.
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
When they thaw out, they vanish; when it is hot, they melt out of their place.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
The caravans that travel by their way turn aside for water; they wander into barren land and then perish.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Caravans from Tema looked there, while companies of Sheba hoped in them.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
They were disappointed because they had been confident of finding water. They went there, but they were deceived.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
For now you friends are nothing to me; you see my dreadful situation and are afraid.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Did I say to you, 'Give something to me?' Or, 'Offer me a gift from your wealth?'
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
Or, 'Save me from my adversary's hand?' Or, 'Ransom me from the hand of my oppressors?'
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Teach me, and I will hold my peace; make me understand where I have been wrong.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
How painful are truthful words! But your arguments, how do they actually rebuke me?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Do you plan to ignore my words, treating the words of a desperate man like the wind?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Indeed, you cast lots for a fatherless child, and haggle over your friend like merchandise.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Now, therefore, please look at me, for surely I would not lie to your face.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Relent, I beg you; let there be no injustice with you; Indeed, relent, for my cause is just.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Is there evil on my tongue? Cannot my mouth detect malicious things?
