< Jób 6 >

1 Felelt Jób és mondta:
Then responded Job, and said: —
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Oh that, weighed, were my vexation, and, my engulfing ruin—into the balances, they would lift up all at once!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
For, now, beyond the sand of the seas, would it be heavy, On this account, my words, have wandered.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
For, the arrows of the Almighty, are in me, The heat whereof, my spirit is drinking up, The, terrors of GOD, array themselves against me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Doth the wild ass bray over grass? Or loweth the ox over his fodder?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Can that which hath no savour be eaten without salt? Or is there any taste in the white of an egg?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
My soul hath refused to touch, Those things, are like disease in my food.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
Oh that my request would come! and, my hope, oh that GOD would grant!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
That it would please GOD to crush me, That he would set free his hand, and cut me off!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
So might it still be my comfort, And I might exult in the anguish he would not spare, —That I had not concealed the sayings of the Holy One.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
What is my strength, that I should hope? Or what mine end, that I should prolong my desire?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Is my strength, the strength of stones? Or is, my flesh, of bronze?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Is there any help at all in me? Is not, abiding success, driven from me?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
The despairing, from his friend, should have lovingkindness, or, the reverence of the Almighty, he may forsake.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Mine own brethren, have proved treacherous like a torrent, like a channel of torrents which disappear:
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
Which darken by reason of the cold, over them, is a covering made by the snow:
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
By the time they begin to thaw, they are dried up, as soon as it is warm, they have vanished out of their place.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Caravans turn aside by their course, they go up into a waste, and are lost:
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
The caravans of Tema looked about, the travelling companies of Sheba, hoped for them:
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
They are ashamed that they had trusted, They have come up to one of them, and are confounded.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
For, now, ye have come to him, ye see something fearful, and fear.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Is it that I said, Make me a gift, or, out of your abundance, offer a bribe on my behalf;
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
And deliver me from the hand of the adversary? And, out of the hand of tyrants, ransom me?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Show me, and, I, will hold my peace, And, wherein I have erred, cause me to understand.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
How pleasant are the sayings that are right! But what can a decision from you, decide?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
To decide words, do ye intend, When, to the wind, are spoken the sayings of one in despair?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Surely, the fatherless, ye would assail, and make merchandise of your friend!
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
But, now, be pleased to turn to me, that it may be, to your faces, if I speak falsehood,
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Reply, I pray you, let there be no perversity, Yea reply even yet, my vindication is in it!
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Is there, in my tongue, perversity? Or can, my sense, not discern, engulfing ruin?

< Jób 6 >