Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said:
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
O that my grief were weighed thoroughly! That my calamities were put together in the balance!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
Surely they would be heavier than the sand of the sea; On this account were my words rash.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
For the arrows of the Almighty have pierced me; Their poison drinketh up my spirit; The terrors of God set themselves in array against me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Doth the wild ass bray in the midst of grass? Or loweth the ox over his fodder?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Can that which is unsavory be eaten without salt? Is there any taste in the white of an egg?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
That which my soul abhorreth to touch Hath become my loathsome food.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
O that I might have my request, And that God would grant me that which I long for!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
That it would please God to destroy me; That he would let loose his hand, and make an end of me!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Yet it should still be my consolation, Yea, in unsparing anguish I would exult, That I have not denied the commands of the Holy One.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
What is my strength, that I should hope? And what mine end, that I should be patient?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Is my strength the strength of stones? Or is my flesh brass?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Alas, there is no help within me! Deliverance is driven from me!
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
To the afflicted, kindness should be shown by a friend; Else he casteth off the fear of the Almighty.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
But my brethren are faithless like a brook; Like streams of the valley that pass away;
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
Which are turbid by reason of the ice, And the snow, which hideth itself in them.
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
As soon as they flow forth, they vanish; When the heat cometh, they are dried up from their place.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
The caravans turn aside to them on their way; They go up into the desert, and perish.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
The caravans of Tema look for them; The companies of Sheba expect to see them;
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
They are ashamed that they have relied on them; They come to their place, and are confounded.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
So ye also are nothing; Ye see a terror, and shrink back.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Have I said, Bring me gifts? Or, Give a present for me out of your substance?
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
Or, Deliver me from the enemy's hand? Or, Rescue me from the hand of the violent?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Convince me, and I will hold my peace; Cause me to understand wherein I have erred.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
How powerful are the words of truth! But what do your reproaches prove?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Do ye mean to censure words? The words of a man in despair are but wind.
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Truly ye spread a net for the fatherless; Ye dig a pit for your friend.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Look now upon me, I pray you; For to your very face can I speak falsehood?
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Return, I pray, and let there be no unfairness; Yea, return; —still is my cause righteous.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Is there iniquity on my tongue? Cannot my taste discern what is sinful?
