Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
But Job answered and said,
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Oh that my grief were throughly weighed, and my calamity laid in the balances together!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
For the arrows of the Almighty are within me, the poison whereof drinketh up my spirit: the terrors of God do set themselves in array against me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Doth the wild donkey bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there any taste in the white of an egg?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
The things that my soul refused to touch are as my sorrowful meat.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
Oh that I might have my request; and that God would grant me the thing that I long for!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
What is my strength, that I should hope? and what is mine end, that I should prolong my life?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Is not my help in me? and is wisdom driven quite from me?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
To him that is afflicted pity should be shewed from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
My brethren have dealt deceitfully as a brook, and as the stream of brooks they pass away;
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
Which are blackish by reason of the ice, and wherein the snow is hid:
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
What time they wax warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
For now ye are nothing; ye see my casting down, and are afraid.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Did I say, Bring unto me? or, Give a reward for me of your substance?
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
Or, Deliver me from the enemy’s hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand wherein I have erred.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, which are as wind?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig a pit for your friend.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Now therefore be content, look upon me; for it is evident unto you if I lie.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness is in it.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?
