Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Then Job answered and said:
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Oh that my vexation were but weighed, and my calamity laid in the balances altogether!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
For now it would be heavier than the sand of the seas; therefore are my words broken.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
For the arrows of the Almighty are within me, the poison whereof my spirit drinketh up; the terrors of God do set themselves in array against me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Can that which hath no savour be eaten without salt? or is there any taste in the juice of mallows?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
My soul refuseth to touch them; they are as the sickness of my flesh.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
Oh that I might have my request, and that God would grant me the thing that I long for!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
Even that it would please God to crush me; that He would let loose His hand, and cut me off!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Then should I yet have comfort; yea, I would exult in pain, though He spare not; for I have not denied the words of the Holy One.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
What is my strength, that I should wait? and what is mine end, that I should be patient?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Is it that I have no help in me, and that sound wisdom is driven quite from me?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
To him that is ready to faint kindness is due from his friend, even to him that forsaketh the fear of the Almighty.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
My brethren have dealt deceitfully as a brook, as the channel of brooks that overflow,
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
Which are black by reason of the ice, and wherein the snow hideth itself;
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
What time they wax warm, they vanish, when it is hot, they are consumed out of their place.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
The paths of their way do wind, they go up into the waste, and are lost.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
The caravans of Tema looked, the companies of Sheba waited for them —
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
They were ashamed because they had hoped; they came thither, and were confounded.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
For now ye are become His; ye see a terror, and are afraid.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Did I say: 'Give unto me'? or: 'Offer a present for me of your substance'?
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
or: 'Deliver me from the adversary's hand'? or: 'Redeem me from the hand of the oppressors'?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Teach me, and I will hold my peace; and cause me to understand wherein I have erred.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
How forcible are words of uprightness! But what doth your arguing argue?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Do ye hold words to be an argument, but the speeches of one that is desperate to be wind?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Yea, ye would cast lots upon the fatherless, and dig a pit for your friend.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Now therefore be pleased to look upon me; for surely I shall not lie to your face.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Return, I pray you, let there be no injustice; yea, return again, my cause is righteous.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Is there injustice on my tongue? Cannot my taste discern crafty devices?
