Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
But Job answered and said,
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Oh that one would indeed weigh the wrath that is upon me, and take up my griefs in a balance together!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
And verily they would be heavier than the sand by the seashore: but, as it seems, my words are vain.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
For the arrows of the Lord are in my body, whose violence drinks up my blood: whenever I am going to speak, they pierce me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
What then? will the wild ass bray for nothing, if he is not seeking food? or again, will the ox low at the manger, when he has a fodder?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Shall bread be eaten without salt? or again, is there taste in empty words?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
For my wrath can’t cease; for I perceive my food as the smell of a lion [to be] loathsome.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
For oh that he would grant [my desire], and my petition might come, and the Lord would grant my hope!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
Let the Lord begin and wound me, but let him not utterly destroy me.
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Let the grave be my city, upon the walls of which I have leapt: I will not shrink from it; for I have not denied the holy words of my God.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
For what is my strength, that I continue? what is my time, that my soul endures?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Is my strength the strength of stones? or is my flesh of brass?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Or have I not trusted in him? but help is [far] from me.
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
Mercy has rejected me; and the visitation of the Lord has disregarded me.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
My nearest relations have not regarded me; they have passed me by like a failing brook, or like a wave.
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
They who used to reverence me, now have come against me like snow or congealed ice.
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
When it has melted at the approach of heat, it is not known what it was.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Thus I also have been deserted of all; and I am ruined, and become an outcast.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Behold the ways of the Thaemanites, you that mark the paths of the Sabaeans.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
They too that trust in cities and riches shall come to shame.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
But you also have come to me without pity; so that beholding my wound you are afraid.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
What? have I made any demand of you? or do I ask for strength from you,
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
to deliver me from enemies, or to rescue me from the hand of the mighty ones?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Teach you me, and I will be silent: if in anything I have erred, tell me.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
But as it seems, the words of a true man are vain, because I do not ask strength of you.
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Neither will your reproof cause me to cease my words, for neither will I endure the sound of your speech.
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Even because you attack the fatherless, and insult your friend.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
But now, having looked upon your countenances, I will not lie.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Sit down now, and let there not be unrighteousness; and unite again with the just.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
For there is no injustice in my tongue; and does not my throat meditate understanding?
