Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
Men Job svarede og sagde:
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Gid min Harm maatte vejes, og man ligervis vilde lægge min Ulykke i Vægtskaaler!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
Thi den er nu svarere end Sand i Havet; derfor bruse mine Ord frem.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
Thi den Almægtiges Pile ere i mig, min Aand inddrikker deres Gift; Guds Rædsler stille sig op imod mig.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Mon Vildæselet skryder, naar det har Græs? eller mon Oksen bøger, naar den har Foder?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Mon det vamle kan ædes uden Salt? eller er der Smag i det hvide om Æggeblommen?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Hvad min Sjæl vægrede sig ved at røre, det er blevet mig som en usund Spise.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
Gid det, jeg begærer, maatte komme, og Gud vilde opfylde mit Haab!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
og at Gud vilde knuse mig, at han vilde lade sin Haand løs og afskære mig!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Da havde jeg endnu Trøst og kunde glæde mig i Smerten, i hvilken han ikke skaaner; thi jeg har ikke fornægtet den helliges Tale.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
Hvad er min Kraft, at jeg skulde haabe? og hvad Ende venter mig, at jeg skulde forlænge mit Liv?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Mon min Kraft er Kraft af Sten? mon mit Kød er af Kobber?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Sandelig, der er ikke Hjælp i mig, og Kraften er vegen fra mig!
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
Den ulykkelige kan kræve Medynk af sin Ven, selv om han forlader den Almægtiges Frygt.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Mine Brødre have skuffet som en Bæk, som i Dalene Strømme, der fare forbi,
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
de, der ere mørke af Is, i hvilke Sneen skjuler sig.
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
Paa den Tid de optøes, da blive de borte; naar det bliver hedt, da forsvinde de fra deres Sted.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Rejsetog bøje af fra deres Vej, de drage op i Ørken og omkomme.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Rejsetog fra Thema skuede hen efter dem, vejfarende fra Seba satte Lid til dem.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
De bluedes, at de havde forladt sig paa dem; de kom lige til dem og bleve skuffede.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
Saaledes ere I nu blevne som intet; I se Rædsel og frygte.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Mon jeg har sagt: Giver mig og skænker for min Skyld noget af eders Formue?
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
eller redder mig af Fjendens Haand, og udløser mig af Voldsmænds Haand?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Lærer mig, og jeg vil tie, og viser mig, hvori jeg har faret vild.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
Hvad ere Oprigtigheds Taler kraftige! Men hvad bevise eders Beviser?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Agte I Ord for at være Bevis og den mistrøstiges Taler for Mundsvejr?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Ja, I kunne kaste Lod om en faderløs og grave Grav for eders Næste.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
Og nu, om I ville, da vender Ansigtet til mig, og mon jeg skulde lyve for eders Ansigt?
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Kære, vender om, lader Uretfærdighed ikke ske; ja, vender om, endnu skal min Retfærdighed kendes i denne Sag!
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Mon der være Uret paa min Tunge? mon min Gane ikke skulde skelne, hvad ondt er?
