Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
A Job progovori i reče:
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
“O, kad bi se jad moj izmjeriti mog'o, a nevolje moje stavit' na tezulju!
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
Teže one jesu od sveg pijeska morskog, i stoga mi riječi zastraniti znaju.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
Strijele Svesilnoga u mojem su mesu, ljuti otrov njihov ispija mi dušu, Božje se strahote oborile na me.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
TÓa, kraj svježe trave njače li magarac, muče li goveče kraj punih jasala?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Zar hranu bljutavu jedemo bez soli? Zar kakove slasti ima u bjelancu?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Al' ono što mi se gadilo dotaći, to mi je sada sva hrana u bolesti.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
O, da bi se molba moja uslišala, da mi Bog ispuni ono čem se nadam!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
O, kada bi me Bog uništiti htio, kada bi mahnuo rukom da me satre!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
Za mene bi prava utjeha to bila, klicati bih mog'o u mukama teškim što se ne protivljah odluci Svetoga.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
Zar snage imam da mogu čekati? Radi kakve svrhe da ja duže živim?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Zar je snaga moja k'o snaga kamena, zar je tijelo moje od mjedi liveno?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Na što se u sebi osloniti mogu? Zar mi svaka pomoć nije uskraćena?
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
Tko odbija milost bližnjemu svojemu, prezreo je strah od Boga Svesilnoga.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Kao potok me iznevjeriše braća, kao bujice zimske svoje korito.
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
Od leda mutne vode im se nadimlju, 'bujaju od snijega što se topit' stao;
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
al u doba sušno naskoro presahnu, od žege ishlape tada iz korita.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
Karavane zbog njih skreću sa putova, u pustinju zađu i u njoj se gube.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Karavane temske očima ih traže, putnici iz Šebe nadaju se njima.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
A kad do njih dođu, nađu se u čudu, jer su se u nadi svojoj prevarili.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
U ovom ste času i vi meni takvi: vidjeste strahotu pa se preplašiste.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Rekoh li vam možda: 'Darujte mi štogod, poklonite nešto od svojega blaga;
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
iz šake dušmanske izbavite mene, oslobodite me silnikova jarma?'
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Vi me poučite, pa ću ušutjeti, u čem je moj prijestup, pokažite meni.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
O, kako su snažne besjede iskrene! Al' kamo to vaši smjeraju prijekori?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Mislite li možda prekoriti riječi? TÓa u vjetar ide govor očajnikov!
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Nad sirotom kocku zar biste bacali i sa prijateljem trgovali svojim?
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
U oči me sada dobro pogledajte, paz'te neću li vam slagati u lice.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Povucite riječ! Kakve li nepravde! Povucite riječ, neporočan ja sam!
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Zar pakosti ima na usnama mojim? Zar nesreću svaku okusio nisam?
