Jób 6
1 Felelt Jób és mondta:
To naah Job mah,
2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
Palung ka sethaih hoi raihaih loe tah thai mak ai,
3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
tuipui ih savuet pongah doeh azit kue, to pongah ni kamthlai hmoek ah lok ka paeh moeng.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
Thacak Sithaw ih palaanawk mah kai to cop moe, ka pakhra mah kasoe tui to naek; zitthok Sithaw thacakhaih loe ka hmaa ah oh.
5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
Qam caak naah taw ih laa hrang hang maw? Caak han phroh oh naah maitawtae ambuu maw?
6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
Kakhraem ai caaknaek paloi ai ah caak thai maw? To tih ai boeh loe aadui tui kanglung pongah khraemhaih oh maw?
7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
Ka pakhra mah to baktih caaknaek sui hanah koeh ai; to baktih caaknaek loe palungsethaih caaknaek ah oh.
8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
Aw ka hnik ih hmuen to hak nasoe, ka koeh ih hmuen to Sithaw mah na paek nasoe!
9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
Sithaw mah kai hae paro nasoe, tiah koehhaih ka tawnh; a ban phok nasoe loe, na takroek pat halat nasoe!
10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
To tiah ni monghaih ka tawn tih, ue, palungsethaih ka pauep han, kai hae na tahmen hmah nasoe; Ciimcai Sithaw ih loknawk to ka aek ai.
11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
Thacakhaih ka tawn ai boeh, timaw ka oep khing han vop? Saning kasawk ah ka hing cadoeh tih oephaih maw oh vop?
12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
Ka thacakhaih loe thlung thacakhaih ah maw oh? To tih ai boeh loe kai ih angan loe sumkamling ngan maw?
13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
Kai loe kaimah hoi kaimah kang bomh thai ai, ka palunghahaih doeh boeng boeh.
14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
Patangkhang kami loe angmah ih ampui mah tahmenhaih amtuengsak han oh; toe anih mah tahmen ai nahaeloe, anih loe Lensawk Sithaw zithaih tawn ai kami ah ni oh.
15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
Kam nawkamyanawk loe kalen moe, kakang let vacong tui baktiah aling thaih kami ah oh o;
16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
to tui loe kamkhawk tui, amtueng ai ah kamzawt dantui mah lensak:
17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
toe to tui loe nipui tue ah kang moe, ni kabae mah amzawtsak boih.
18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
To vacongnawk loe angmacae longhaih loklam to anghmang o, loklam ai ah a long o moe, anghmat angtaa o.
19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
Tema ih kaminawk mah tui to pakrong o, Sheba prae hoi kholong caeh kaminawk mah tui to oephaih hoiah zing o.
20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
Nihcae oephaih tawnh o, toe palungboeng o ving; to ah phak o naah, palungboeng o.
21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
To baktih toengah nangcae doeh azom pui ni, tiah amtueng boeh; ka tongh ih raihaih na hnuk o naah, na zit o boeh.
22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
Kai khaeah bokhaih tangqum to sin oh, to tih ai boeh loe na tawnh o ih hmuenmae thung hoiah tangqum na paek oh,
23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
misa ban thung hoiah na pahlong oh loe, thacak kami ban thung hoiah na krang oh, tiah ka thuih vai maw?
24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
Ka sak pazaehaih na patuek oh, kang hngaiduem han.
25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
Toenghaih lok loe thacak! Toe kasae nang aek o ih lok mah timaw angcoengsak?
26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
Ka thuih ih loknawk kasaethuih hanah na poek o maw, oephaih tawn ai kami mah thuih ih lok loe takhi baktih maw na poek o?
27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
Ue, ampa tawn ai kaminawk to na pacaekthlaek o moe, nam puinawk hanah quum na qaih pae o.
28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
To pongah na khen oh; nangcae hmaa ah lok kam lai mak ai.
29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
Khopoek o let rae ah, zaehaih net o hmah; ue, khopoek o let raeh; kai loe toenghaih hoiah ni tok ka sak.
30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
Ka palai ah sethaih akap maw? Kai loe kasae kahoih pathlaeng thai ai kami ah maw ka oh?
