Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Zovi; hoæe li ti se ko odazvati? i komu æeš se izmeðu svetijeh obratiti?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Doista bezumnoga ubija gnjev, i ludoga usmræuje srdnja.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Ja vidjeh bezumnika gdje se ukorijenio; ali odmah prokleh stan njegov.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Sinovi su njegovi daleko od spasenja i satiru se na vratima a nema ko da izbavi.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Ljetinu njegovu jede gladni i ispred trnja kupi je, i lupež ždere blago njihovo.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Jer muka ne izlazi iz praha niti nevolja iz zemlje nièe.
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
Nego se èovjek raða na nevolju, kao što iskre iz ugljevlja uzlijeæu u vis.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Ali ja bih Boga tražio, i pred Boga bih iznio stvar svoju,
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
Koji èini stvari velike i neispitljive, divne, kojima nema broja;
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
Koji spušta dažd na zemlju i šalje vodu na polja;
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
Koji podiže ponižene, i žalosne uzvišuje k spasenju;
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
Koji rasipa misli lukavijeh da ruke njihove ne svrše ništa;
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
Koji hvata mudre u njihovu lukavstvu, i namjeru opakih obara;
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
Danju nailaze na mrak, i u podne pipaju kao po noæi.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
On izbavlja ubogoga od maèa, od usta njihovijeh i od ruke silnoga.
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
Tako ima nadanja siromahu, a zloæa zatiskuje usta svoja.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Gle, blago èovjeku koga Bog kara; i zato ne odbacuj karanja svemoguæega.
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
Jer on zadaje rane, i zavija; on udara, i ruke njegove iscjeljuju.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
Iz šest nevolja izbaviæe te; ni u sedmoj neæe te se zlo dotaæi.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
U gladi izbaviæe te od smrti i u ratu od maèa.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
Kad jezik šiba, biæeš sakriven, niti æeš se bojati pustoši kad doðe.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
Smijaæeš se pustoši i gladi, niti æeš se bojati zvijerja zemaljskoga.
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
Jer æeš s kamenjem poljskim biti u vjeri, i zvijerje æe poljsko biti u miru s tobom.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
I vidjeæeš da je mir u šatoru tvom, kuæiæeš kuæu svoju i neæeš se prevariti.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Vidjeæeš kako æe ti se umnožiti sjeme tvoje, i porod æe tvoj biti kao trava na zemlji.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Star æeš otiæi u grob kao što se žito snosi u stog u svoje vrijeme.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Eto, razgledasmo to, tako je; poslušaj i razumij.
