Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Rop berre du; kven svarar deg? Kva engel vil du beda til?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Mismod slær fåvis mann i hel og brennhug den som lite veit.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Eg såg ein dåre festa rot, og brått eg laut hans bustad banna.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Hans søner hjelpelaus var, uhjelpte trakka ned i porten.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Hans avling åt dei svoltne upp, dei tok ho tråss i klungergjerde, og snara lurde på hans gods.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Men naudi ei frå dusti kjem; ulukka ei or jordi renn;
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
nei, mannen vert til møda fødd, som gneistarne lyt fljuga høgt.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Eg vilde venda meg til Gud og leggja saki fram for honom,
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
som storverk gjer som ei me skynar, fleir’ underverk enn me kann telja,
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
som sender regnet ned på jord og vatnet yver mark og eng,
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
som lyfter låg og liten upp og hjelper syrgjande til frelsa,
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
som spiller planen for dei sløge, so deira hender inkje duger,
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
som fangar vismann i hans vit, so listig råd forrenner seg.
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
Um dagen støyter dei på myrker, trivlar ved middag som ved natt.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Frå sverd frelser han frelser fatigmann, frå deira munn, frå yvervald,
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
so vesalmann fær hava von, men vondskap lata munnen att.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Men sæl den mann som Gud mun refsa; vanvyrd ei tukt frå Allvalds-Gud!
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
Han sårar, men bind og umkring; han slær men lækjer med si hand.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
Seks trengslor bergar han deg or, i sju skal inkje vondt deg nå.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
I hunger fri’r han deg frå dauden, i krig du undan sverdet slepp;
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
for tungesvipa er du berga, og trygg du er i tap og tjon;
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
du lær åt tjon og hungersnaud og ottast ikkje ville dyr;
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
du samband hev med stein på marki, og fred med villdyr uti heidi.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
Du merkar at ditt tjeld hev fred, og inkje vantar i ditt hus.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Du ser, ditt sæde tallrikt er, ditt avkom rikt som gras på eng.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
I mannskraft til di grav du gjeng, lik korn, køyrt inn i rette tid.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Det hev me granska; so det er; so høyr og merka deg det då!»
