Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Rop du bare! Er det vel nogen som svarer dig? Og til hvem av de hellige vil du vende dig?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
For harme slår dåren ihjel, og vrede dreper den tåpelige.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Jeg så en dåre skyte røtter; men med ett måtte jeg rope ve over hans bolig.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Hans barn var uten hjelp; de blev trådt ned i porten, og det var ingen som frelste dem.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
De hungrige åt op hans avling, ja, midt ut av torner hentet de den, og snaren lurte på hans gods.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
For ikke skyter ulykke op av støvet, og møie spirer ikke frem av jorden;
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
men mennesket fødes til møie, likesom ildens gnister flyver høit i været.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Men jeg vilde vende mig til Gud og overlate min sak til ham,
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
han som gjør store, uransakelige ting, under uten tall,
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
som sender regn utover jorden og lar vann strømme utover markene,
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
som ophøier de ringe og lar de sørgende nå frem til frelse,
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
som gjør de kløktiges råd til intet, så deres hender ikke får utrettet noget som varer,
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
han som fanger de vise i deres kløkt og lar de listiges råd bli forhastet;
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
om dagen støter de på mørke, og om middagen famler de som om natten.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Og således frelser han den fattige fra sverdet, fra deres munn og fra den sterkes hånd,
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
og det blir håp for den ringe, og ondskapen må lukke sin munn.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Ja, salig er det menneske Gud refser, og den Allmektiges tukt må du ikke akte ringe!
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
For han sårer, og han forbinder; han slår, og hans hender læger.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
I seks trengsler skal han berge dig, og i den syvende skal intet ondt røre dig.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
I hungersnød frir han dig fra døden og i krig fra sverdets vold.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
For tungens svepe skal du være skjult, og du skal ikke frykte når ødeleggelsen kommer.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
Ødeleggelse og hunger skal du le av, og for jordens ville dyr skal du ikke frykte;
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
for med markens stener står du i pakt, og markens ville dyr holder fred med dig.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
Og du skal få se at ditt telt er trygt, og ser du over din eiendom, skal du intet savne.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Og du skal få se at din ætt blir tallrik, og dine efterkommere som jordens urter.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Du skal i fullmoden alder gå i graven, likesom kornbånd føres inn sin tid.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Se, dette er det vi har utgransket, og således er det. Hør det og merk dig det!
