Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Mikoiha arè! ia ty ao t’ie hanoiñe azo! Ia amo masiñeo ty hitoliha’o?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Mañe-doza ami’ty minè ty hasosora’e, zevoñe’ i famarahia’ey ty derendereñe.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Fa nitreako te nivahatse ty dagola, fe nozoñeko amy zao ty akiba’e.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Lavi-pipalirañe o tiri’eo, demoheñe an-dalambey ey, vaho tsy eo ty mpandrombake.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Kamae’ o salikoeñeo ty nitatahe’e, tsindrohe’ iereo boak’am-patik’ao; midañadaña amo vara’eo ty kòboñe
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Tsy miboak’ an-debok’ ao ty hasotriañe, naho tsy mitiry an-tane ao ty hankàñe;
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
Fe ampoheke t’indaty te samake manahake ty fionjona’ ty fipitsin’afo.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Izaho ho nipay an’Andrianañahare vaho i Andrianamboatse ty nitaroñako o entakoo—
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
amy Mpanao raha mampañeveñe tsy taka-tsikaraheñey, raha tsitantane tsivatse.
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
I mampahavy orañe an-tane atoy, vaho mañirake rano an-teteke ey;
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
Hampitongoà’e ambone o mirèkeo, le honjonem-b’am-pipalirañe o mandalao.
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
Avorembore’e ty kilili’ o kalitakeo, soa tsy hahapi-draha o taña’eo.
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
Tsepahe’e ami’ty fikitrofa’e o kanteo, vaho misaok’ añe ty fikinià’o mengokeo.
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
Ie manjo ieñe te antoandro, mijimenjimè hoe an-kaleñe te tsipinde-mena.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Fe rombahe’e am-pibara am-bava’iareo, ty rarake am-pità’ o maozatseo.
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
Aa le aman-ko tamae’e o rarakeo, fe mampikite-bava ty haratiañe.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Haha t’indaty endahan’ Añahare; le ko tsambolitio’o ty fandilova’ i El-Sadai.
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
Ie mandafa, le bandie’e; mitrabake, le melañe’ o fità’eo.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
Ho haha’e irehe am-peh’ohatse eneñe; Eka, im-pito tsy hipaok’ azo ty hankàñe.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
Ho jebañe’e ami’ty havilasy irehe an-tsan-kerè, naho ami’ty haozara’ i fibaray an-tsàn’aly.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
Harovan-drehe ami’ty fifiaham-pameleke, f’ie tsy ho hembañe te itsatohan-kekoheko.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
Hiankahafa’o ty hankàñe naho ty kerè, le tsy hatahora’o ze bibi’ ty tane toy.
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
Ie hirai-lia amo vato an-tetekeo vaho hiharo-rehak’ ama’o o biby an-kivokeo.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
Ho rendre’o te mierañerañe ty akiba’o, ho tilihe’o ty golobo’o le tsy ho motso ze ama’e ao.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Ho fohi’o te maro o ana’oo, ho mira ami’ty hatsifotofoto’ o ahetse an-tane atoio o tarira’oo.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Homb’an-kibori’o ao irehe ami’ty haañon-kaantera’o, manahake ty fitroara’ o toboron’ ampembao an-tsa’e.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Heheke! fa nitsikarahe’ay, le ie Izay. Inao! irendreho, ho ami’ty hasoa’o.
