Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Sauc jel, vai būs kāds, kas tev atbild? Un pie kura no svētiem tu gribi griezties?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Jo sirdēsti nokauj ģeķi, un pārsteigšanās nonāvē nejēgu.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Es redzēju ģeķi iesakņotu, bet piepeši nolādēju viņa namu.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Viņa bērni palika tālu no pestīšanas un tapa satriekti vārtos, un nebija glābēja.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Viņa pļāvumu ēda izsalkuši, un pat no ērkšķu vidus to lasīja, un laupītāji aprija viņa padomu.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Jo no pīšļiem neizaug nelaime, un no zemes neizplaukst grūtums.
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
Bet cilvēks uz grūtumu piedzimst, kā dzirksteles no oglēm paceļas skraidīt.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Bet es meklētu to stipro Dievu un Dievam pavēlētu savas lietas.
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
Viņš dara lielas lietas, kas nav izprotamas, un brīnumus, ko nevar skaitīt.
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
Viņš dod lietu virs zemes un ūdenim liek nākt pār druvām.
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
Zemos Viņš liek augstā vietā, un bēdīgie tiek celti laimē.
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
Viņš iznīcina viltniekiem padomu, ka viņu rokas nekā derīga nevar padarīt.
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
Viņš satver gudros viņu viltībā, un netikliem padoms ātri krīt.
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
Pa dienu tie skraida tumsā, un dienas vidū tie grābstās kā naktī.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Bet Viņš izglābj no zobena, no viņu mutes, un to bēdīgo no varenā rokas.
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
Tā nabagam nāk cerība, bet blēdībai būs turēt muti.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Redzi, svētīgs tas cilvēks, ko Dievs pārmāca, tāpēc neņem par ļaunu tā Visuvarenā pārmācību.
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
Jo Viņš ievaino un atkal sasien, Viņš sadauza, un Viņa roka dziedina.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
Sešās bēdās Viņš tevi izglābs, un septītā tevi ļaunums neaizskars.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
Bada laikā Viņš tevi izpestīs no nāves, un kara laikā no zobena cirtieniem.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
No ļaunām mēlēm tu tapsi paglābts, un nebīsies no posta, kad tas nāks.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
Postīšanā un badā tu smiesies, un no zemes zvēriem tu nebīsies.
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
Jo tev būs derība ar akmeņiem tīrumā, un zvēri laukā turēs ar tevi mieru.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
Un tu samanīsi, ka tavs dzīvoklis mierā, un apraudzīsi savu namu un trūkuma nebūs.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Un tu samanīsi, ka tava dzimuma būs daudz, un tavi pēcnākamie kā zāle virs zemes.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Vecumā tu iesi kapā, tā kā kūlīšus ieved savā laikā.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Redzi, to mēs esam izmeklējuši, tā tas ir; klausi tu un ņem to labi vērā.
