Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Voca ergo, si est qui tibi respondeat, et ad aliquem sanctorum convertere.
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Vere stultum interficit iracundia, et parvulum occidit invidia.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Ego vidi stultum firma radice, et maledixi pulchritudini ejus statim.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Longe fient filii ejus a salute, et conterentur in porta, et non erit qui eruat.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Cujus messem famelicus comedet, et ipsum rapiet armatus, et bibent sitientes divitias ejus.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Nihil in terra sine causa fit, et de humo non oritur dolor.
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
Homo nascitur ad laborem, et avis ad volatum.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Quam ob rem ego deprecabor Dominum, et ad Deum ponam eloquium meum:
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
qui facit magna et inscrutabilia, et mirabilia absque numero;
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
qui dat pluviam super faciem terræ, et irrigat aquis universa;
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
qui ponit humiles in sublime, et mœrentes erigit sospitate;
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
qui dissipat cogitationes malignorum, ne possint implere manus eorum quod cœperant;
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
qui apprehendit sapientes in astutia eorum, et consilium pravorum dissipat.
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
Per diem incurrent tenebras, et quasi in nocte, sic palpabunt in meridie.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Porro salvum faciet egenum a gladio oris eorum, et de manu violenti pauperem.
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
Et erit egeno spes; iniquitas autem contrahet os suum.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Beatus homo qui corripitur a Deo: increpationem ergo Domini ne reprobes:
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
quia ipse vulnerat, et medetur; percutit, et manus ejus sanabunt.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
In sex tribulationibus liberabit te, et in septima non tanget te malum.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
In fame eruet te de morte, et in bello de manu gladii.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
A flagello linguæ absconderis, et non timebis calamitatem cum venerit.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
In vastitate et fame ridebis, et bestias terræ non formidabis.
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
Sed cum lapidibus regionum pactum tuum, et bestiæ terræ pacificæ erunt tibi.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
Et scies quod pacem habeat tabernaculum tuum; et visitans speciem tuam, non peccabis.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Scies quoque quoniam multiplex erit semen tuum, et progenies tua quasi herba terræ.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Ingredieris in abundantia sepulchrum, sicut infertur acervus tritici in tempore suo.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Ecce hoc, ut investigavimus, ita est: quod auditum, mente pertracta.
