Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Voca ergo, si est qui tibi respondeat, et ad aliquem sanctorum convertere.
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Vere stultum interficit iracundia, et parvulum occidit invidia.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Ego vidi stultum firma radice, et maledixi pulchritudini eius statim.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Longe fient filii eius a salute, et conterentur in porta, et non erit qui eruat.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Cuius messem famelicus comedet, et ipsum rapiet armatus, et bibent sitientes divitias eius.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Nihil in terra sine causa fit, et de humo non oritur dolor.
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
Homo nascitur ad laborem, et avis ad volatum.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Quam ob rem ego deprecabor Dominum, et ad Deum ponam eloquium meum:
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
Qui facit magna et inscrutabilia et mirabilia absque numero:
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
Qui dat pluviam super faciem terræ, et irrigat aquis universa:
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
Qui ponit humiles in sublime, et mœrentes erigit sospitate:
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
Qui dissipat cogitationes malignorum, ne possint implere manus eorum quod cœperant:
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
Qui apprehendit sapientes in astutia eorum, et consilium pravorum dissipat:
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
Per diem incurrent tenebras, et quasi in nocte sic palpabunt in meridie.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Porro salvum faciet egenum a gladio oris eorum, et de manu violenti pauperem.
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
Et erit egeno spes, iniquitas autem contrahet os suum.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Beatus homo qui corripitur a Deo: increpationem ergo Domini ne reprobes:
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
Quia ipse vulnerat, et medetur: percutit, et manus eius sanabunt.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
In sex tribulationibus liberabit te, et in septima non tangent te malum.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
In fame eruet te de morte, et in bello de manu gladii.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
A flagello linguæ absconderis, et non timebis calamitatem cum venerit.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
In vastitate, et fame ridebis, et bestias terræ non formidabis.
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
Sed cum lapidibus regionum pactum tuum, et bestiæ terræ pacificæ erunt tibi.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
Et scies quod pacem habeat tabernaculum tuum, et visitans speciem tuam, non peccabis.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Scies quoque quoniam multiplex erit semen tuum, et progenies tua quasi herba terræ.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Ingredieris in abundantia sepulchrum, sicut infertur acervus tritici in tempore suo.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Ecce, hoc, ut investigavimus, ita est: quod auditum, mente pertracta.
