Jób 5

1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?

2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.

3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.

4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.

5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.

6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;

7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.

8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.

9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.

10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,

11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.

12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.

13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;

14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.

15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;

16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.

17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;

18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.

19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:

20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;

21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;

22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,

23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.

24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;

25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.

26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.

27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!