< Jób 5 >

1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Råb kun! Giver nogen dig Svar? Og til hvem af de Hellige vender du dig?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Thi Dårens Harme koster ham Livet, Tåbens Vrede bliver hans Død.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Selv har jeg set en Dåre rykkes op, hans Bolig rådne brat;
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
hans Sønner var uden Hjælp, trådtes ned i Porten, ingen reddede dem;
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
sultne åd deres Høst, de tog den, selv mellem Torne, og tørstige drak deres Mælk.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Thi Vanheld vokser ej op af Støvet, Kvide spirer ej frem af Jorden,
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
men Mennesket avler Kvide, og Gnisterne flyver til Vejrs.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Nej, jeg vilde søge til Gud og lægge min Sag for ham,
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
som øver ufattelig Vælde og Undere uden Tal,
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
som giver Regn på Jorden og nedsender Vand over Marken
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
for at løfte de bøjede højt, så de sørgende opnår Frelse,
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
han, som krydser de kloges Tanker, så de ikke virker noget, der varer,
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
som fanger de vise i deres Kløgt, så de listiges Råd er forhastet;
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
i Mørke raver de, selv om Dagen, famler ved Middag, som var det Nat.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Men han frelser den arme fra Sværdet og fattig af stærkes Hånd,
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
så der bliver Håb for den ringe og Ondskaben lukker sin Mund.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Held den Mand, som revses at Gud; ringeagt ej den Almægtiges Tugt!
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
Thi han sårer, og han forbinder, han slår, og hans Hænder læger.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
Seks Gange redder han dig i Trængsel, syv går Ulykken uden om dig;
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
han frier dig fra Døden i Hungersnød, i Krig fra Sværdets Vold;
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
du er gemt for Tungens Svøbe, har intet at frygte, når Voldsdåd kommer;
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
du ler ad Voldsdåd og Hungersnød og frygter ej Jordens vilde dyr;
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
du har Pagt med Markens Sten, har Fred med Markens Vilddyr;
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
du kender at have dit Telt i Fred, du mønstrer din Bolig, og intet fattes;
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
du kender at have et talrigt Afkom, som Jordens Urter er dine Spirer;
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Graven når du i Ungdomskraft, som Neg føres op, når Tid er inde.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Se, det har vi gransket, således er det; det har vi hørt, så vid også du det!

< Jób 5 >