< Jób 5 >

1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Raab, kære, om der er nogen, som svarer dig? og til hvem af de hellige vil du vende Ansigtet?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Thi Fortørnelse slaar en Daare ihjel, og Nidkærhed dræber den taabelige.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Jeg saa en Daare rodfæstet, og jeg forbandede hans Bolig hastelig.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Hans Børn vare langt fra Frelse og nedtraadtes i Porten, og der var ingen, som reddede dem.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Den hungrige opaad hans Høst og hentede den endog fra Tjørnehegnet, og Røverne opslugte hans Formue.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Thi Uretfærdighed skyder ikke frem af Støvet, og Møje vokser ikke op af Jorden;
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
men et Menneske bliver født til Møje, ligesom Gnister maa flyve højt op.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Dog jeg vilde søge hen til Gud, og til Gud vilde jeg rette min Tale;
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
til ham, som gør store Ting, hvilke man ikke kan ransage, underlige Ting, saa der er intet Tal paa dem;
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
ham, som giver Regn paa Jorden og lader Vand komme paa Markerne;
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
for at sætte de ringe højt op, og at de sørgende ophøjes ved Frelse;
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
ham, som gør de træskes Anslag til intet, at deres Hænder ikke kunne udføre Sagen;
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
ham, som griber de vise i deres Træskhed, saa de underfundiges Raad hastelig omstødes;
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
om Dagen løbe de an i Mørket og føle sig for om Middagen, som var det Nat.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Og han frelser en fattig fra Sværd, fra deres Mund og fra den stærkes Haand,
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
saa der bliver Haab for den ringe, og Uretfærdighed maa lukke sin Mund.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Se, saligt er det Menneske, som Gud straffer; derfor foragte du ikke den Almægtiges Tugtelse!
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
Thi han gør Smerte og forbinder; han saargør, og hans Hænder læge.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
I seks Angester skal han fri dig, og i syv skal intet ondt røre dig.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
I Hunger skal han frelse dig fra Døden og i Krig fra Sværdets Vold.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
Du skal finde Skjul for Tungens Svøbe og ikke frygte for Ødelæggelse, naar den kommer.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
Du skal le ad Ødelæggelse og Hunger og ikke frygte for Jordens Dyr;
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
thi med Stenene paa Marken har du Pagt, og Markens Dyr skulle holde Fred med dig.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
Og du skal forfare, at dit Telt har Fred, og du skal besøge din Bolig og intet savne.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Og du skal forfare, at din Sæd skal blive mangfoldig, og din Afkom som Græs paa Jorden.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Du skal komme til Graven i Alderdom, ligesom Neg optages i sin Tid.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Se dette, det have vi undersøgt, saa er det; hør det, og forstaa det vel!

< Jób 5 >