Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Zavolejž tedy, dá-liť kdo odpověd? A k kterému se z svatých obrátíš?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Pakli k bláznu, zahubí ho rozhněvání, a nesmyslného zabije prchlivost.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Jáť jsem viděl blázna, an se vkořenil, ale hned jsem zle tušil příbytku jeho, řka:
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Vzdáleniť jsou synové jeho od spasení; nebo potříni budou v bráně, aniž bude, kdo by je vytrhl.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Obilé jeho zžíře hladovitý, a i z prostřed trní je vychvátí; nadto sehltí násilník statek takových.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Neboť nepochází z prachu trápení, aniž se z země pučí bída.
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
Ale člověk rodí se k bídě, tak jako jiskry z uhlí zhůru létají.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Jistě žeť bych já hledal Boha silného, a jemu bych předložil při svou,
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
Kterýž činí věci veliké, nezpytatelné, divné, a jimž počtu není,
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
Kterýž dává déšť na zemi, a spouští vody na pole,
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
Kterýž sází opovržené na místě vysokém, a žalostící vyvyšuje spasením,
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
Kterýž v nic obrací myšlení chytráků, tak aby nemohli k skutku přivésti ruce jejich ničeho,
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
Kterýž lapá moudré v chytrosti jejich; nebo rada převrácených bláznová bývá.
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
Ve dne motají se jako ve tmách, a jako v noci šámají o poledni.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
Kterýž zachovává od meče a od úst jejich, a chudého od ruky násilníka.
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
Máť zajisté nuzný naději, ale nepravost musí zacpati ústa svá.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Aj, jak blahoslavený jest člověk, kteréhož tresce Bůh! A protož káráním Všemohoucího nepohrdej.
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
Onť zajisté uráží, on i obvazuje; raní, ruka jeho také léčí.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
Z šesti úzkostí vysvobodil by tebe, ano i v sedmi nedotklo by se tebe zlé.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
V hladu vykoupil by tě od smrti, a v boji od moci meče.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
Když utrhá jazyk, byl bys skryt, aniž bys se bál zhouby, když by přišla.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
Zhouba a hlad buď tobě za smích, a nestrachuj se ani líté zvěři zemské.
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
Nebo s kamením polním příměří tvé, a zvěř lítá polní pokoj zachová k tobě.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
A shledáš, žeť stánek tvůj bude bezpečný, a navrátíš se zase k příbytku svému, a nezhřešíš.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Shledáš také, žeť se rozmnoží símě tvé, a potomci tvoji jako bylina zemská.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
Vejdeš v šedinách do hrobu, tak jako odnášíno bývá zralé obilí časem svým.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Aj, toť jsme vyhledali, a takť jest; poslechniž toho, a schovej sobě to.
