Jób 5
1 Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
Ded zazivlji! Zar će ti se tko odazvat'? Kojem li se svecu misliš sad obratit'?
2 Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
Doista, budalu njegov bijes ubija, luđaka će sasvim skončat ljubomora.
3 Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
Bezumnika vidjeh kako korijen pušta, al' prokletstvo skoro na kuću mu pade.
4 Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
Njegovi su sinci daleko od spasa, njih nezaštićene na Vratima tlače.
5 A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
Ljetinu njihovu pojedoše gladni, sam Bog ju je njima oteo iz usta, a žedni hlepe za njihovim dobrima.
6 Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
Ne, opačina ne izbija iz zemlje, nit' nevolja iz tla može nići sama,
7 hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
nego čovjek rađa muku i nevolju kao što let orlov teži u visinu.
8 Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
Al' ja bih se ipak Bogu utekao i pred njime stvar bih svoju razložio.
9 A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
Nedokučiva on djela silna stvori, čudesa koja se izbrojit' ne mogu.
10 A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
On kišom rosi po svem licu zemljinu i vodu šalje da nam polja natapa.
11 hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
Da bi ponižene visoko digao, da bi ojađene srećom obdario,
12 Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
redom ruši ono što lukavci smisle, što god započeli, on im izjalovi.
13 Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
On hvata mudre u njihovu lukavstvu, naume spletkara obraća u ništa.
14 nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
Posred bijela dana zapadnu u tamu, pipaju u podne kao usred noći.
15 Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
On iz njinih ralja izbavlja jadnika, iz silničkih ruku diže siromaha.
16 s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
Tako se pokaže nada nevoljniku, i nepravda mora zatvoriti usta.
17 Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
Da, blago čovjeku koga Bog odbaci! Stoga ti ne prezri karanje Svesilnog!
18 mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
On ranjava, ali i ranu povija, udara i svojom zacjeljuje rukom.
19 Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
Iz šest će nevolja tebe izbaviti, ni u sedmoj zlo te dotaknuti neće.
20 Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
U gladi, od smrti on će te spasiti, a u ratu, oštru će te otet maču.
21 a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
Biču zla jezika uklonit će tebe, ispred otimača bez straha ćeš biti.
22 pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
Suši i studeni ti ćeš se smijati i od divljih zvijeri strahovati nećeš.
23 mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
Sklopit' ti ćeš savez s kamenjem na njivi, zvjerad divlja s tobom u miru će biti.
24 Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
U šatoru svome mir ćeš uživati, dom svoj kad pohodiš netaknut će stajat.
25 tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
Koljeno ćeš svoje gledat' gdje se množi i potomstvo gdje ti kao trava raste.
26 Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
U grob ti ćeš leći kada budeš zreo, kao što se žito snosi kad dozori.
27 Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
Sve motrismo ovo: istina je živa! zato sve za dobro svoje ti poslušaj.”
