Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
Zmoreš s kavljem izvleči leviatána? Ali njegov jezik z vrvico, ki jo spuščaš dol?
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Ali lahko zatakneš kavelj v njegov nos? Ali njegovo čeljust prebodeš z [ribiško] ostjo.
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Mar ti bo delal mnoge ponižne prošnje? Ti bo govoril nežne besede?
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Bo sklenil zavezo s teboj? Ga boš vzel za služabnika na veke?
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Se boš igral z njim kakor s ptico? Ali ga hočeš zvezati za svoje dekle?
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
Ali bodo družabniki iz njega naredili gostijo? Ga bodo razdelili med trgovce?
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Lahko njegovo kožo napolniš z bodečimi žicami? Ali njegovo glavo z ribjimi sulicami?
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
Svojo roko položi nanj, spomni se bitke, ne stori tega ponovno.
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Glej, njegovo upanje je zaman. Ali ne bo nekdo vržen dol, celo ko ga zagleda?
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
Nihče ni tako pogumen, da bi si ga drznil razvneti. Kdo je potem zmožen stati pred menoj?
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
Kdo mi je preprečil, da bi mu poplačal? Karkoli je pod celotnim nebom, je moje.
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
Ne bom prikril njegovih delov, niti njegove moči, niti njegovega lepega razmerja.
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Kdo lahko odkrije obraz njegove obleke? Ali kdo lahko pride k njemu, s svojo dvojno uzdo?
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
Kdo lahko odpre vrata njegovega obraza? Njegovi zobje na vsaki strani so strašni.
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
Njegove luske so njegov ponos, skupaj spete kakor z ozkim pečatom.
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
Ena je blizu druge, da zrak ne more priti mednju.
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
Združene so druga z drugo, držijo se skupaj, da ne morejo biti ločene.
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
Ob njegovem kihanju sije svetloba in njegove oči so podobne jutranjim vekam.
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
Iz njegovih ust izhajajo plameni in iskre se sipljejo ven.
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
Iz njegovih nosnic gre dim kakor iz vrelega lonca ali kotla.
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
Njegov dih prižge ogorke in plamen izhaja iz njegovih ust.
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
V njegovem vratu ostaja moč in bridkost je pred njim spremenjena v radost.
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
Luskine njegovega mesa so združene skupaj. V sebi so trdne, ne morejo se omajati.
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
Njegovo srce je čvrsto kakor kamen. Da, tako trdo kakor košček spodnjega mlinskega kamna.
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
Ko se vzdiguje, so mogočni prestrašeni. Zaradi zlomov se očiščujejo.
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
Meč tistega, ki seže proti njemu, ne more obstati, niti sulica, niti puščica, niti brezrokavna verižna srajca.
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
Železo ceni kakor slamo in bron kakor trohnel les.
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
Puščica ga ne more spraviti v beg. Kamni iz prače so mu spremenjeni v strnišče.
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
Puščice so štete kakor strnišče. Smeji se ob tresenju sulice.
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Ostro kamenje je pod njim. Po blatu razširja ostre koničaste stvari.
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
Globinam napravlja, da vrejo kakor lonec. Morje dela podobno loncu mazila.
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
On dela stezo, da sije za njim. Nekdo bi mislil, da bo globina osivela.
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
Na zemlji ni njemu podobnega, ki je narejen brez strahu.
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
Gleda vse visoke stvari. Kralj je nad vsemi ponosnimi otroki.«
