Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
An extrahere poteris leviathan hamo, et fune ligabis linguam eius?
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Numquid pones circulum in naribus eius, aut armilla perforabis maxillam eius?
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Numquid multiplicabit ad te preces, aut loquetur tibi mollia?
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Numquid feriet tecum pactum, et accipies eum servum sempiternum?
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Numquid illudes ei quasi avi, aut ligabis eum ancillis tuis?
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
Concident eum amici, divident illum negotiatores?
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Numquid implebis sagenas pelle eius, et gurgustium piscium capite illius?
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
Pone super eum manum tuam: memento belli, nec ultra addas loqui.
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Ecce, spes eius frustrabitur eum, et videntibus cunctis praecipitabitur.
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
Non quasi crudelis suscitabo eum: quis enim resistere potest vultui meo?
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
Quis ante dedit mihi, ut reddam ei? omnia quae sub caelo sunt, mea sunt.
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
Non parcam ei, et verbis potentibus, et ad deprecandum compositis.
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Quis revelabit faciem indumenti eius? et in medium oris eius quis intrabit?
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
Portas vultus eius quis aperiet? per gyrum dentium eius formido.
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
Corpus illius quasi scuta fusilia, compactum squamis se prementibus.
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
Una uni coniungitur, et ne spiraculum quidem incedit per eas:
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
Una alteri adhaerebit, et tenentes se nequaquam separabuntur.
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
Sternutatio eius splendor ignis, et oculi eius, ut palpebrae diluculi.
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
De ore eius lampades procedunt, sicut taedae ignis accensae.
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
De naribus eius procedit fumus, sicut ollae succensae atque ferventis.
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
Halitus eius prunas ardere facit, et flamma de ore eius egreditur.
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
In collo eius morabitur fortitudo, et faciem eius praecedit egestas.
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
Membra carnium eius cohaerentia sibi: mittet contra eum flumina, et ad locum alium non ferentur.
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
Cor eius indurabitur tamquam lapis, et stringetur quasi malleatoris incus.
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
Cum sublatus fuerit, timebunt angeli, et territi purgabuntur.
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
Cum apprehenderit eum gladius, subsistere non poterit neque hasta, neque thorax:
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
Reputabit enim quasi paleas ferrum, et quasi lignum putridum, aes.
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
Non fugabit eum vir sagittarius, in stipulam versi sunt ei lapides fundae.
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
Quasi stipulam aestimabit malleum, et deridebit vibrantem hastam.
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Sub ipso erunt radii solis, et sternet sibi aurum quasi lutum.
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
Fervescere faciet quasi ollam profundum mare, et ponet quasi cum unguenta bulliunt.
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
Post eum lucebit semita, aestimabit abyssum quasi senescentem.
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
Non est super terram potestas, quae comparetur ei, qui factus est ut nullum timeret.
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
Omne sublime videt, ipse est rex super universos filios superbiae.
