Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
An extrahere poteris Leviathan hamo, et fune ligabis linguam ejus?
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Numquid pones circulum in naribus ejus, aut armilla perforabis maxillam ejus?
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Numquid multiplicabit ad te preces, aut loquetur tibi mollia?
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Numquid feriet tecum pactum, et accipies eum servum sempiternum?
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Numquid illudes ei quasi avi, aut ligabis eum ancillis tuis?
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
Concident eum amici? divident illum negotiatores?
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Numquid implebis sagenas pelle ejus, et gurgustium piscium capite illius?
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
Pone super eum manum tuam: memento belli, nec ultra addas loqui.
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Ecce spes ejus frustrabitur eum, et videntibus cunctis præcipitabitur.]
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
[Non quasi crudelis suscitabo eum: quis enim resistere potest vultui meo?
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
Quis ante dedit mihi, ut reddam ei? omnia quæ sub cælo sunt, mea sunt.
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
Non parcam ei, et verbis potentibus, et ad deprecandum compositis.
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Quis revelabit faciem indumenti ejus? et in medium oris ejus quis intrabit?
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
Portas vultus ejus quis aperiet? per gyrum dentium ejus formido.
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
Corpus illius quasi scuta fusilia, compactum squamis se prementibus.
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
Una uni conjungitur, et ne spiraculum quidem incedit per eas.
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
Una alteri adhærebit, et tenentes se nequaquam separabuntur.
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
Sternutatio ejus splendor ignis, et oculi ejus ut palpebræ diluculi.
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
De ore ejus lampades procedunt, sicut tædæ ignis accensæ.
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
De naribus ejus procedit fumus, sicut ollæ succensæ atque ferventis.
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
Halitus ejus prunas ardere facit, et flamma de ore ejus egreditur.
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
In collo ejus morabitur fortitudo, et faciem ejus præcedit egestas.
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
Membra carnium ejus cohærentia sibi: mittet contra eum fulmina, et ad locum alium non ferentur.
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
Cor ejus indurabitur tamquam lapis, et stringetur quasi malleatoris incus.
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
Cum sublatus fuerit, timebunt angeli, et territi purgabuntur.
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
Cum apprehenderit eum gladius, subsistere non poterit, neque hasta, neque thorax:
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
reputabit enim quasi paleas ferrum, et quasi lignum putridum æs.
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
Non fugabit eum vir sagittarius: in stipulam versi sunt ei lapides fundæ.
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
Quasi stipulam æstimabit malleum, et deridebit vibrantem hastam.
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Sub ipso erunt radii solis, et sternet sibi aurum quasi lutum.
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
Fervescere faciet quasi ollam profundum mare, et ponet quasi cum unguenta bulliunt.
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
Post eum lucebit semita: æstimabit abyssum quasi senescentem.
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
Non est super terram potestas quæ comparetur ei, qui factus est ut nullum timeret.
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
Omne sublime videt: ipse est rex super universos filios superbiæ.]
