Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
Dost thou draw leviathan with an angle? And with a rope thou lettest down — his tongue?
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Dost thou put a reed in his nose? And with a thorn pierce his jaw?
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Doth he multiply unto thee supplications? Doth he speak unto thee tender things?
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Doth he make a covenant with thee? Dost thou take him for a servant age-during?
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Dost thou play with him as a bird? And dost thou bind him for thy damsels?
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
(Feast upon him do companions, They divide him among the merchants!)
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Dost thou fill with barbed irons his skin? And with fish-spears his head?
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
Place on him thy hand, Remember the battle — do not add!
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Lo, the hope of him is found a liar, Also at his appearance is not one cast down?
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
None so fierce that he doth awake him, And who [is] he before Me stationeth himself?
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
Who hath brought before Me and I repay? Under the whole heavens it [is] mine.
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
I do not keep silent concerning his parts, And the matter of might, And the grace of his arrangement.
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Who hath uncovered the face of his clothing? Within his double bridle who doth enter?
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
The doors of his face who hath opened? Round about his teeth [are] terrible.
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
A pride — strong ones of shields, Shut up — a close seal.
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
One unto another they draw nigh, And air doth not enter between them.
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
One unto another they adhere, They stick together and are not separated.
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
His sneezings cause light to shine, And his eyes [are] as the eyelids of the dawn.
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
Out of his mouth do flames go, sparks of fire escape.
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
Out of his nostrils goeth forth smoke, As a blown pot and reeds.
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
His breath setteth coals on fire, And a flame from his mouth goeth forth.
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
In his neck lodge doth strength, And before him doth grief exult.
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
The flakes of his flesh have adhered — Firm upon him — it is not moved.
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
His heart [is] firm as a stone, Yea, firm as the lower piece.
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
From his rising are the mighty afraid, From breakings they keep themselves free.
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
The sword of his overtaker standeth not, Spear — dart — and lance.
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
He reckoneth iron as straw, brass as rotten wood.
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
The son of the bow doth not cause him to flee, Turned by him into stubble are stones of the sling.
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
As stubble have darts been reckoned, And he laugheth at the shaking of a javelin.
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Under him [are] sharp points of clay, He spreadeth gold on the mire.
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
He causeth to boil as a pot the deep, The sea he maketh as a pot of ointment.
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
After him he causeth a path to shine, One thinketh the deep to be hoary.
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
There is not on the earth his like, That is made without terror.
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
Every high thing he doth see, He [is] king over all sons of pride.
