Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
“Do you draw leviathan with a hook? And do you let down his tongue with a rope?
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Do you put a reed in his nose? And pierce his jaw with a thorn?
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Does he multiply supplications to you? Does he speak tender things to you?
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Does he make a covenant with you? Do you take him for a perpetual servant?
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Do you play with him as a bird? And do you bind him for your girls?
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
(Companions feast on him, They divide him among the merchants!)
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Do you fill his skin with barbed irons? And his head with fish-spears?
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
Place your hand on him, Remember the battle—do not add!
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Behold, the hope of him is found a liar, Also, is one not cast down at his appearance?
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
None so fierce that he awakes him, And who [is] he [who] stations himself before Me?
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
Who has brought before Me and I repay? Under the whole heavens it [is] Mine.
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
I do not keep silent concerning his parts, And the matter of might, And the grace of his arrangement.
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Who has uncovered the face of his clothing? Who enters within his double bridle?
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
Who has opened the doors of his face? Around his teeth [are] terrible.
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
A pride—strong ones of shields, Shut up—a close seal.
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
They draw near to one another, And air does not enter between them.
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
They adhere to one another, They stick together and are not separated.
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
His sneezings cause light to shine, And his eyes [are] as the eyelids of the dawn.
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
Flames go out of his mouth, sparks of fire escape.
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
Smoke goes forth out of his nostrils, As a blown pot and reeds.
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
His breath sets coals on fire, And a flame goes forth from his mouth.
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
Strength lodges in his neck, And grief exults before him.
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
The flakes of his flesh have adhered—Firm on him—it is not moved.
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
His heart [is] firm as a stone, Indeed, firm as the lower piece.
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
The mighty are afraid at his rising, From his breakings they keep themselves free.
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
The sword of his overtaker does not stand, Spear, dart, and breastplate.
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
He reckons iron as straw, bronze as rotten wood.
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
The son of the bow does not cause him to flee, Stones of the sling are turned into stubble by him.
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
Darts have been reckoned as stubble, And he laughs at the shaking of a javelin.
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Sharp points of clay [are] under him, He spreads gold on the mire.
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
He causes the deep to boil as a pot, He makes the sea as a pot of ointment.
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
He causes a path to shine after him, One thinks the deep to be hoary.
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
There is not on the earth his like, That is made without terror.
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
He sees every high thing, He [is] king over all sons of pride.”
