Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
Canst thou draw out the crocodile with a fishhook? or cause his tongue to sink into the batted rope?
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Canst thou put a reed through his nose? or bore his jaw through with a thorn?
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Will he address many supplications unto thee? or will he speak submissively unto thee?
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Will he make a covenant with thee? that thou couldst take him as a servant for ever?
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Canst thou play with him as with a bird? and tie him up for thy maidens?
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
Can companions waylay him? can they divide him among merchants?
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Canst thou fill his skin with barbed irons? and [pierce] with a fish-spear his head?
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
Lay thy hand upon him; think of the battle: thou wilt never do it again.
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Behold, his expectation was deceived: even at his mere sight is he cast down.
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
None is so daring that he would stir him up: and who is there that will stand up before me?
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
Who hath shown me favor, that I should repay him! whatsoever is under the whole heaven is mine.—
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
I will not conceal [the account of] his limbs, nor the relation of his might, nor the grace of his proportion.
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Who hath ever laid open the front of his garment? or who can penetrate into his double row of teeth?
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
Who hath opened the doors of his face? all round about his teeth abideth terror.
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
What pride is there in [his] strong shields; he is locked up as with a close seal.
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
One is joined to another; and no breath can come between them.
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
They are fitted closely one to another: they are interlocked, that they cannot be severed.
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
From his sneezing there beameth forth a light, and his eyes are like the eyelids of the morning-dawn.
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
Out of his mouth issue burning torches, sparks of fire escape [therefrom].
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
Out of his nostrils cometh forth smoke, as out of a seething pot or caldron.
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
His breath kindleth coals, and a flame cometh out of his mouth.
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
In his neck abideth strength, and before him danceth terror joyfully.
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
The flakes of his flesh are fitted closely together: they are as molten metal on him, immovable.
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
His heart is firm like a stone: yea, as firm as the nether millstone.
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
At his lifting himself up the mighty are terrified: the waves also are lessened.
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
If one overtake him with the sword, it cannot hold; nor the spear, the dart, and armor.
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
He esteemeth iron as straw, [and] brass as rotten wood.
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
The child of the bow cannot make him flee: into stubble are slingstones changed unto him.
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
Clubs are esteemed as stubble, and he laugheth at the whirring of the lance.
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Beneath him are sharp-pointed potsherds, he spreadeth out, [as it were, a] threshing-roller upon the mire.
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
He causeth the deep to boil like a pot: he rendereth the sea like an apothecary's mixture.
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
Behind him he causeth his pathway to shine, [so that] men esteem the deep to be hoary.
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
There is none upon earth that ruleth over him, who is made to be without dread.
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
He looketh upon all that is high: he is the king over all the ravenous beasts.
