Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
Canst thou draw out leviathan with an hook? or his tongue with a cord which thou lettest down?
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Canst thou put an hook into his nose? or bore his jaw through with a thorn?
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Will he make many supplications unto thee? will he speak soft words unto thee?
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Will he make a covenant with thee? wilt thou take him for a servant for ever?
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Wilt thou play with him as with a bird? or wilt thou bind him for thy maidens?
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
Shall the companions make a banquet of him? shall they part him among the merchants?
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Canst thou fill his skin with barbed irons? or his head with fish spears?
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
Lay thine hand upon him, remember the battle, do no more.
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Behold, the hope of him is in vain: shall not one be cast down even at the sight of him?
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
None is so fierce that dare stir him up: who then is able to stand before me?
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
Who hath prevented me, that I should repay him? whatsoever is under the whole heaven is mine.
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
I will not conceal his parts, nor his power, nor his comely proportion.
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Who can discover the face of his garment? or who can come to him with his double bridle?
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
Who can open the doors of his face? his teeth are terrible round about.
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
His scales are his pride, shut up together as with a close seal.
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
One is so near to another, that no air can come between them.
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
They are joined one to another, they stick together, that they cannot be sundered.
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
By his neesings a light doth shine, and his eyes are like the eyelids of the morning.
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
Out of his mouth go burning lamps, and sparks of fire leap out.
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
Out of his nostrils goeth smoke, as out of a seething pot or caldron.
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
In his neck remaineth strength, and sorrow danceth before him.
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
The flakes of his flesh are joined together: they are firm in themselves; they cannot be moved.
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
His heart is as firm as a stone; yea, as hard as a piece of the nether millstone.
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
When he raiseth up himself, the mighty are afraid: by reason of breakings they purify themselves.
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
The sword of him that layeth at him cannot hold: the spear, the dart, nor armour.
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
He esteemeth iron as straw, and brass as rotten wood.
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
The arrow cannot make him flee: slingstones are turned with him into stubble.
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
Darts are counted as stubble: he laugheth at the shaking of a spear.
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Sharp stones are under him: he spreadeth sharp pointed things upon the mire.
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
He maketh the deep to boil like a pot: he maketh the sea like a pot of ointment.
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
He maketh a path to shine after him; one would think the deep to be hoary.
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
Upon earth there is not his like, who is made without fear.
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
He beholdeth all high things: he is a king over all the children of pride.
