Jób 41
1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
Can you draw out leviathan with an hook? or his tongue with a cord which you let down?
2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
Can you put an hook into his nose? or bore his jaw through with a thorn?
3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
Will he make many supplications to you? will he speak soft words to you?
4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
Will he make a covenant with you? will you take him for a servant for ever?
5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
Will you play with him as with a bird? or will you bind him for your maidens?
6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
Shall the companions make a banquet of him? shall they part him among the merchants?
7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
Can you fill his skin with barbed irons? or his head with fish spears?
8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
Lay your hand on him, remember the battle, do no more.
9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
Behold, the hope of him is in vain: shall not one be cast down even at the sight of him?
10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
None is so fierce that dare stir him up: who then is able to stand before me?
11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
Who has prevented me, that I should repay him? whatever is under the whole heaven is mine.
12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
I will not conceal his parts, nor his power, nor his comely proportion.
13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
Who can discover the face of his garment? or who can come to him with his double bridle?
14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
Who can open the doors of his face? his teeth are terrible round about.
15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
His scales are his pride, shut up together as with a close seal.
16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
One is so near to another, that no air can come between them.
17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
They are joined one to another, they stick together, that they cannot be sundered.
18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
By his neesings a light does shine, and his eyes are like the eyelids of the morning.
19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
Out of his mouth go burning lamps, and sparks of fire leap out.
20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
Out of his nostrils goes smoke, as out of a seething pot or caldron.
21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
His breath kindles coals, and a flame goes out of his mouth.
22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
In his neck remains strength, and sorrow is turned into joy before him.
23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
The flakes of his flesh are joined together: they are firm in themselves; they cannot be moved.
24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
His heart is as firm as a stone; yes, as hard as a piece of the nether millstone.
25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
When he raises up himself, the mighty are afraid: by reason of breakings they purify themselves.
26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
The sword of him that lays at him cannot hold: the spear, the dart, nor the habergeon.
27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
He esteems iron as straw, and brass as rotten wood.
28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
The arrow cannot make him flee: sling stones are turned with him into stubble.
29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
Darts are counted as stubble: he laughs at the shaking of a spear.
30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
Sharp stones are under him: he spreads sharp pointed things on the mire.
31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
He makes the deep to boil like a pot: he makes the sea like a pot of ointment.
32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
He makes a path to shine after him; one would think the deep to be hoary.
33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
On earth there is not his like, who is made without fear.
34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
He beholds all high things: he is a king over all the children of pride.
