Jób 41

1 Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?

Kan du trække Leviathan op med en Krog? eller drage dens Tunge med en Snor, du lader synke ned?

2 Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?

Kan du sætte et Sivreb i dens Næse eller gennembore dens Kæber med en Krog?

3 Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?

Mon den vil gøre mange ydmyge Begæringer til dig eller tale milde Ord for dig?

4 Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?

Mon den vil gøre en Pagt med dig, at du kan tage den til Tjener evindelig?

5 Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?

Kan du lege med den som med en Fugl? eller binde den fast, til Morskab for dine Smaapiger?

6 Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?

Skulle Deltagerne vel drive Handel med den? skulle de dele den ud iblandt Købmænd?

7 Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?

Kan du fylde dens Hud med Spyd, dens Hoved med Harpuner?

8 Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.

Læg din Haand paa den! Du vil huske den Kamp og ikke gøre det mere.

9 Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.

Se, Haabet derom slaar fejl; styrter man ikke ned endog kun ved Synet af den?

10 Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?

Der er ingen saa dumdristig, at han tør tirre den; hvo er da den, der vil bestaa for mit Ansigt?

11 Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.

— Hvo har givet mig noget først, at jeg skulde betale det? hvad der er under al Himmelen, det er mit —

12 Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.

jeg vil ikke tie om dens Lemmer og dens Styrkes Beskaffenhed og dens Legemsbygnings Yndelighed.

13 Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?

Hvo har afklædt den dens ydre Bedækning? hvo tør komme ind imellem dens dobbelte Tandrækker?

14 Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!

Hvo har opladt dens Ansigts Døre? omkring dens Tænder er der Rædsel.

15 Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;

Dens Skjoldes Rande ere prægtige, lukkede som med et tæt Segl.

16 egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;

Den ene er saa nær ved den anden, at der ikke kan komme Vejr ind imellem dem.

17 egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.

Den ene hænger fast ved den anden; de gribe i hverandre og adskilles ikke.

18 Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.

Dens Nysen lader Lys skinne, og dens Øjne ere som Morgenrødens Øjenlaage.

19 Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.

Af dens Mund fare Blus, Ildgnister fare ud.

20 Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.

Af dens Næsebor udgaar Røg som af en sydende Gryde og af en Kedel.

21 Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.

Dens Aande kan stikke Ild i Kul, og en Lue gaar ud af dens Mund.

22 Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.

Paa dens Hals hviler Styrke, og Angest hopper foran den.

23 Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.

Dens Køds Stykker hænge fast sammen; det er som støbt paa den, det kan ikke bevæges.

24 Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.

Dens Hjerte er støbt fast som Sten, ja, støbt fast som den nederste Møllesten.

25 Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.

Naar den farer op, grue de stærke; af Angest forfejle de Maalet.

26 Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.

Angriber nogen den med Sværd, da bider det ikke paa, ej heller Spyd, Kastevaaben eller Lanse.

27 Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;

Den agter Jern som Straa, Kobber som raaddent Træ.

28 meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.

Ingen Pil jager den paa Flugt, Slyngestene blive for den som Avner.

29 Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.

Køllen agtes som Avner, og den ler ad det susende Glavind.

30 Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.

Under den ere skarpe Skæl, og det er, som den drager en Tærskeslæde hen over Dyndet.

31 Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.

Dybet syder som en Gryde; den gør Havet som en Salvekedel.

32 Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.

Den gør, at Vejen skinner efter den; man maatte holde Havet for graahaaret.

33 Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.

Der er ingen, som kat? lignes ved den paa Jorden, den er skabt til at være uden Frygt.

34 Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.

Den ser ned paa alt højt; den er en Konge over alle stolte Dyr.