Jób 40
1 És felelt az Örökkévaló Jóbnak és mondta:
I tako odgovarajuæi Gospod Jovu reèe:
2 Pörölni mer-e a Mindenhatóval a gáncsoló? Istennek a feddője feleljen rá!
Ko se prepire s Bogom, hoæe li ga uèiti? koji kudi Boga, neka odgovori na to.
3 S felelt Jób az Örökkévalónak és mondta:
Tada Jov odgovori Gospodu i reèe:
4 Lám, csekély vagyok, mit válaszoljak neked? Szájamra tettem kezemet;
Gle, ja sam malen, šta bih ti odgovorio? Meæem ruku svoju na usta svoja.
5 egyet szóltam – nem felelhetek, kettőt, de nem teszem többé.
Jednom govorih, ali neæu odgovarati; i drugom, ali neæu više.
6 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
A Gospod opet odgovarajuæi Jovu iz vihora reèe:
7 Övezd csak fel férfiként ágyékidat, hadd kérdelek s te tudasd velem.
Opaši se sada kao èovjek; ja æu te pitati, a ti mi kazuj.
8 Vajon ítéletemet bontod-e meg, kárhoztatsz engem, hogy neked legyen igazad?
Hoæeš li ti uništiti moj sud? hoæeš li mene osuditi da bi sebe opravdao?
9 Hát van-e karod olyan mint Istené, és olyan hanggal. dörögsz-e mint ő?
Je li u tebe mišica kao u Boga? grmiš li glasom kao on?
10 Ékesítsd csak magadat büszkeséggel és fenséggel, dicsőséget és díszt ölts fel!
Okiti se sada èašæu i velièanstvom, u slavu i krasotu obuci se.
11 Szórd szét haragod kitöréseit, s láss minden büszkét és alacsonyítsd le;
Prospi jarost gnjeva svojega, i pogledaj sve ponosite, i obori ih.
12 láss minden büszkét és alázd meg és zúzd össze a gonoszokat a maguk helyén;
Pogledaj sve ponosite, i ponizi ih, i potri bezbožnike na mjestu njihovu.
13 rejtsd el őket a porba egyaránt, kötözd le arczukat a rejtekbe:
Zatrpaj ih sve u prah, i poveži im lice na skrivenu mjestu.
14 akkor én is magasztallak téged, hogy tenjobbod segít neked.
Tada æu te i ja hvaliti da te èuva desnica tvoja.
15 Íme csak a víziló, melyet alkottam, mint tégedet: füvet eszik mint a marha.
A gle, slon, kojega sam stvorio s tobom, jede travu kao vo;
16 Íme csak, derekában van az ereje, és hatalma hasának izmaiban.
Gle, snaga mu je u bedrima njegovijem, i sila mu je u pupku trbuha njegova;
17 Mereszti farkát, akár a czédrus, czombjainak inai összefonódnak.
Diže rep svoj kao kedar, žile od jaja njegovijeh spletene su kao grane;
18 Csontjai érczcsatornák, tagjai akár a vasdorong.
Kosti su mu kao cijevi mjedene, zglavci kao poluge gvozdene.
19 Ő Isten útjainak eleje, a ki alkotta, oda nyújtotta kardját
On je prvo izmeðu djela Božijih, tvorac njegov dao mu je maè.
20 Mert takarmányt a hegyek teremnek neki, s a mező minden vadja játszadozik ott.
Gore nose mu piæu, i sve zvijerje poljsko igra se ondje.
21 Lótuscserjék alatt fekszik, nádnak és mocsárnak rejtekében.
U hladu liježe, u gustoj trsci i glibu.
22 Befödik őt árnyékául lótus-cserjék, a patak fűzei körülveszik őt.
Granata drveta zaklanjaju ga sjenom svojim, i opkoljavaju ga vrbe na potocima.
23 Ha folyam szorongatja, nem ijed meg, bizakodik, midőn egy Jordán tör szájába.
Gle, ustavlja rijeku da ne teèe, uzda se da æe ispiti Jordan gubicom svojom.
24 Szemei láttára megfoghatni-e őt, tőrökkel átlyukasztva az orrát?
Hoæe li ga ko uhvatiti na oèi njegove? zamku mu provuæi kroz nos?
