Jób 40
1 És felelt az Örökkévaló Jóbnak és mondta:
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
2 Pörölni mer-e a Mindenhatóval a gáncsoló? Istennek a feddője feleljen rá!
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
3 S felelt Jób az Örökkévalónak és mondta:
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
4 Lám, csekély vagyok, mit válaszoljak neked? Szájamra tettem kezemet;
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
5 egyet szóltam – nem felelhetek, kettőt, de nem teszem többé.
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
6 S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
7 Övezd csak fel férfiként ágyékidat, hadd kérdelek s te tudasd velem.
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
8 Vajon ítéletemet bontod-e meg, kárhoztatsz engem, hogy neked legyen igazad?
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
9 Hát van-e karod olyan mint Istené, és olyan hanggal. dörögsz-e mint ő?
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
10 Ékesítsd csak magadat büszkeséggel és fenséggel, dicsőséget és díszt ölts fel!
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
11 Szórd szét haragod kitöréseit, s láss minden büszkét és alacsonyítsd le;
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
12 láss minden büszkét és alázd meg és zúzd össze a gonoszokat a maguk helyén;
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
13 rejtsd el őket a porba egyaránt, kötözd le arczukat a rejtekbe:
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
14 akkor én is magasztallak téged, hogy tenjobbod segít neked.
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
15 Íme csak a víziló, melyet alkottam, mint tégedet: füvet eszik mint a marha.
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
16 Íme csak, derekában van az ereje, és hatalma hasának izmaiban.
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
17 Mereszti farkát, akár a czédrus, czombjainak inai összefonódnak.
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
18 Csontjai érczcsatornák, tagjai akár a vasdorong.
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 Ő Isten útjainak eleje, a ki alkotta, oda nyújtotta kardját
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
20 Mert takarmányt a hegyek teremnek neki, s a mező minden vadja játszadozik ott.
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
21 Lótuscserjék alatt fekszik, nádnak és mocsárnak rejtekében.
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
22 Befödik őt árnyékául lótus-cserjék, a patak fűzei körülveszik őt.
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
23 Ha folyam szorongatja, nem ijed meg, bizakodik, midőn egy Jordán tör szájába.
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
24 Szemei láttára megfoghatni-e őt, tőrökkel átlyukasztva az orrát?
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
