Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Entonces intervino Elifaz temanita:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Si intentamos razonar contigo te será molesto. Pero, ¿quién puede refrenarse de hablar?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Ciertamente tú enseñabas a muchos y fortalecías las manos débiles.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Tus palabras levantaban al que tropezaba y afirmabas las rodillas decaídas.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Pero ahora te sucede a ti. Te desalientas, te tocó a ti y te turbas.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
¿No es tu temor a ʼElohim tu confianza, y la integridad de tus procedimientos tu esperanza?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Te ruego que recuerdes: ¿Quién pereció jamás por ser inocente? ¿Dónde fueron destruidos los rectos?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Según veo, los que aran iniquidad y siembran aflicción, las cosechan.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Por el aliento de ʼElohim perecen, y por el soplo de su ira son consumidos.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
El rugido del león, la voz fiera de la leona y los dientes de sus cachorros son quebrados.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
El león viejo perece por falta de presa, y los cachorros de la leona se dispersan.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Entonces un mensaje me llegó a hurtadillas, y mi oído percibió un susurro de él
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
en inquietantes visiones nocturnas, cuando el sueño profundo cae sobre los hombres.
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Un terror se apoderó de mí, y todos mis huesos se estremecieron.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Al pasar un espíritu frente a mí se eriza el pelo de mi cuerpo.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Se detiene, pero no distingo su semblante. Una apariencia está delante de mis ojos, hay silencio… y oigo una voz reposada:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
¿Será el hombre más justo que ʼElohim? ¿El hombre, más puro que su Hacedor?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Ciertamente en sus esclavos no confía, y a sus ángeles atribuye insensatez.
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
¡Cuánto más los que viven en casas de barro cimentadas en el polvo serán desmenuzados por la polilla!
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Entre la mañana y la tarde son destruidos, y sin que alguno se dé cuenta, perecen para siempre.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
¿No les son arrancadas las cuerdas de sus tiendas? En ellas mueren, pero no adquirieron sabiduría.
