Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Então Elifaz o temanita respondeu, dizendo:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Se tentarmos falar contigo, ficarás incomodado? Mas quem poderia deter as palavras?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Eis que tu ensinavas a muitos, e fortalecias as mãos fracas;
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Tuas palavras levantavam aos que tropeçavam, e fortificavas os joelhos que desfaleciam.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Mas agora [isso] que aconteceu contigo, tu te cansas; e quando [isso] te tocou, te perturbas.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Por acaso não era o teu temor [a Deus] a tua confiança, e a integridade dos teus caminhos tua esperança?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Lembra-te agora, qual foi o inocente que pereceu? E onde os corretos foram destruídos?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Como eu tenho visto, os que lavram injustiça e semeiam opressão colhem o mesmo.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Com o sopro de Deus eles perecem, e pelo vento de sua ira são consumidos.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
O rugido do leão, a voz do leão feroz, e os dentes dos leões jovens são quebrantados.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
O leão velho perece por falta de presa, e os filhotes da leoa se dispersam.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Uma palavra me foi dita em segredo, e meu ouvidos escutaram um sussurro dela.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
Em imaginações de visões noturnas, quando o sono profundo cai sobre os homens,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Espanto e tremor vieram sobre mim, que espantou todos os meus ossos.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Então um vento passou por diante de mim, que fez arrepiar os pelos de minha carne.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Ele parou, mas não reconheci sua feição; uma figura estava diante de meus olhos, e ouvi uma voz quieta, [que dizia]:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Seria o ser humano mais justo que Deus? Seria o homem mais puro que seu Criador?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Visto que ele não confia em seus servos, e considera seus anjos como loucos,
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
Quanto mais naqueles que habitam em casas de lodo, cujo fundamento está no pó, e são esmagáveis como a traça!
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Desde a manhã até a tarde são despedaçados, e perecem sempre, sem que ninguém perceba.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Por acaso sua excelência não se perde com eles mesmos? Eles morrem sem sabedoria.
