Jób 4

1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:

2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?

3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;

4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.

5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?

6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!

7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?

8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;

9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.

10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.

11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.

12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.

13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:

14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.

15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.

16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:

17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?

18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;

19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.

20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.

21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!