Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Da tok Elifas fra Teman til orde og sa:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Om en prøvde å tale et ord til dig, vilde du da ta det ille op? Men hvem kan vel holde sine ord tilbake?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Du har selv vist mange til rette, og maktløse hender styrket du;
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
dine ord reiste den snublende op, og synkende knær gjorde du sterke.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Men nu, når det gjelder dig selv, blir du utålmodig, når det rammer dig, blir du forferdet.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Er ikke din gudsfrykt din tillit, din ulastelige ferd ditt håp?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Tenk efter: Hvem omkom uskyldig, og hvor gikk rettskafne til grunne?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Efter det jeg har sett, har de som pløide urett og sådde nød, også høstet det.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
De omkom for Guds ånde, og for hans vredes pust blev de til intet.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Løvens brøl og dens fryktelige røst hørtes ikke lenger, og ungløvenes tenner blev knust.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Løven omkom av mangel på rov, og løvinnens unger blev adspredt.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Og til mig stjal sig et ord; det lød for mitt øre som en hvisken,
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
under skiftende tanker ved nattlige syner, når dyp søvn faller på menneskene.
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Frykt og beven kom over mig, så alle mine ben tok til å skjelve.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Og en ånd fór forbi mitt åsyn; hårene på mitt legeme reiste sig.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Den blev stående, men jeg skjelnet ikke klart hvorledes den så ut - det var en skikkelse som stod der for mine øine; jeg hørte en stille susen og en røst:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Er et menneske rettferdig for Gud, eller en mann ren for sin skaper?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Se, på sine tjenere stoler han ikke, og hos sine engler finner han feil,
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
hvor meget mere da hos dem som bor i hus av ler, og som har sin grunnvoll i støvet - de som knuses lettere enn møll.
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Fra morgen til aften - så er de sønderslått; uten at nogen akter på det, går de til grunne for alltid.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Blir ikke teltsnoren dradd ut hos dem? De dør, men ikke i visdom.
