Jób 4

1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:

Katahi a Eripata Temani ka oho, ka mea,

2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?

Ki te anga matou ki te korero ki a koe, e pouri ranei koe? otira e taea e wai te pehi te kupu?

3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;

Nana, he tokomaha i whakaakona e koe: nau hoki i whakakaha nga ringa kahakore.

4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.

Ara ana i au kupu te tangata e hinga ana; nau hoki i kaha ai nga turi kua piko.

5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?

Inaianei kua tae mai ki a koe, a e hemo ana koe: e pa ana ki a koe, ohorere ana koe.

6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!

He taka ianei kei tou wehi ki te Atua he okiokinga whakaaro mou? Kei te tapatahi o ou huarahi he tumanakohanga mou?

7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?

Maharatia ra, ko wai o nga tangata harakore i huna? I ngaro ranei ki hea te hunga tika?

8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;

Ko taku hoki tenei i kite ai, ko te hunga e parau ana i te he, e rua ana i te raruraru, ko ia ra ano ta ratou e kokoti ai.

9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.

Huna ana ratou e te ha o te Atua, moti iho ratou i te hau o tona riri.

10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.

Ko te hamama o te raiona, ko te reo o te raiona tutu, ko nga niho o nga kuao raiona, whati ana.

11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.

Ngaro ana te raiona katua i te kore kai, a marara noa atu nga kuao a te raiona.

12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.

Na i kawea pukutia mai he korero ki ahau, a kapohia ana e toku taringa he komuhumuhu.

13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:

I nga whakaaroaronga, no nga kite o te po, i te mea ka au iho te moe a te tangata,

14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.

Ka pa te wehi ki ahau, me te ihiihi, a wiri ana oku wheua katoa.

15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.

Na ka tika atu he wairua i toku aroaro, tutu ana nga huruhuru o toku kikokiko.

16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:

Tu ana ia, otiia kihai ahau i mohio ki tona mata; he ahua te mea i toku aroaro: tu puku ana; na ka rongo ahau i te reo e ki ana,

17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?

He nui atu ranei te tika o te tangata i to te Atua? He nui atu ranei i to tona Kaihanga to ma o te tangata?

18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;

Nana, kahore rawa ia e whakawhirinaki ki ana pononga; a ki tana, he he kei ana anahera.

19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.

Tera atu to te hunga e noho ana i roto i nga whare uku, he puehu to ratou turanga; mongamonga kau ratou i te aroaro o te purehurehu.

20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.

I waenganui o te ata, o te ahiahi, ka whakangaromia ratou; huna ana ratou ake tonu atu, te ai tetahi hei whakaaro atu.

21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!

Kahore ranei to ratou taura here teneti i motuhia i roto i a ratou? Mate ana ratou, kahore hoki he matauranga.