Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Tad Elifas no Temanas atbildēja un sacīja:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Vai ļaunā ņemsi, kad tev kādu vārdu teiksim? Bet, - kas varētu klusu ciest?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Redzi, dažu labu tu esi pamācījis un nogurušas rokas stiprinājis.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Tavi vārdi kritušu ir uzcēluši, un drebošus ceļus tu esi spēcinājis.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Bet kad tas nu nāk uz tevi, tad tu nogursti, un kad tas tevi aizņem, tad tu iztrūcinājies.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Vai uz tavu Dieva bijāšanu nebija tava cerība, vai tu nepaļāvies uz saviem nenoziedzīgiem ceļiem?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Piemini jel, kurš nenoziedzīgs būdams ir bojā gājis, un kur taisni ir izdeldēti?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Tā es gan esmu redzējis: kas netaisnību ar un varas darbu sēj, tie to pašu pļauj.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Caur Dieva dvašu tie iet bojā, un no viņa bardzības gara tie iznīkst.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Lauvas rūkšana un liela lauvas balss un jaunu lauvu zobi ir izlauzti.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Vecais lauva iet bojā, jo laupījuma nav, un vecās lauvas bērni izklīst.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Un slepeni pie manis nācis vārds, un mana auss kādu skaņu no tā ir saņēmusi,
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
Nakts parādīšanu domās, kad ciets miegs cilvēkiem uziet.
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Tad bailes man uznāca un šaušalas un iztrūcināja visus manus kaulus.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Un viens gars man gāja garām, ka visi manas miesas mati cēlās stāvu.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Viņš stāvēja, bet es nepazinu viņa ģīmi, tēls bija priekš manām acīm un es dzirdēju palēnu balsi:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Vai cilvēks taisns Dieva priekšā, vai vīrs šķīsts priekš sava Radītāja?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Redzi, Saviem kalpiem Viņš neuztic, un Saviem eņģeļiem Viņš pierāda vainu, -
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
Cik vairāk tiem, kas mālu namos dzīvo, kas ceļas no pīšļiem, kas nīcīgi kā kodi.
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Starp rīta un vakara laiku tie top sašķelti, ka neviens to nenomana, viņi iet pavisam bojā.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Vai viņu gods viņiem netop atņemts? Tie nomirst, bet ne gudrībā.
