Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Si coeperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies, sed conceptum sermonem tenere quis poterit?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Ecce docuisti multos, et manus lassas roborasti:
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti:
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Nunc autem venit super te plaga, et defecisti: tetigit te, et conturbatus es.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Ubi est timor tuus, fortitudo tua, patientia tua, et perfectio viarum tuarum?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Recordare obsecro te, quis umquam innocens periit? aut quando recti deleti sunt?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Quin potius vidi eos, qui operantur iniquitatem, et seminant dolores, et metunt eos,
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Flante Deo perisse, et spiritu irae eius esse consumptos:
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Rugitus leonis, et vox leaenae, et dentes catulorum leonum contriti sunt.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Tigris periit, eo quod non haberet praedam, et catuli leonis dissipati sunt.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Porro ad me dictum est verbum absconditum, et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri eius.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
In horrore visionis nocturnae, quando solet sopor occupare homines,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Pavor tenuit me, et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt:
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Et cum spiritus me praesente transiret, inhorruerunt pili carnis meae.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Stetit quidam, cuius non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi aurae lenis audivi.
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Numquid homo, Dei comparatione iustificabitur, aut factore suo purior erit vir?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Ecce qui serviunt ei, non sunt stabiles, et in angelis suis reperit pravitatem:
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
Quanto magis hi qui habitant domos luteas, qui terrenum habent fundamentum, consumentur velut a tinea?
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
De mane usque ad vesperam succidentur: et quia nullus intelligit, in aeternum peribunt.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Qui autem reliqui fuerint, auferentur ex eis: morientur, et non in sapientia.
