Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Dann antwortete Eliphas aus Theman und sprach:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Wird's dich verdrießen, wenn man ein Wort an dich wagt? Doch wer vermag der Worte Lauf zu hemmen!
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Hast du doch Viele selbst ermahnt und schlaffe Arme neu gestärkt:
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Wer strauchelte, den hielten deine Worte aufrecht, und wankenden Knieen verliehst du Kraft.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Nun, da es dich trifft, verzagst du; da dich's erfaßt, brichst du zusammen.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Ist deine Gottesfurcht nicht dein Vertrauen, und deine Hoffnung dein unsträflich Leben?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Bedenke doch, wer kam je schuldlos um, und wo wurden jemals Rechtschaffene vernichtet?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
So viel ich sah: nur, wer Unheil pflügte und Elend säte, hat es auch eingeerntet!
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Durch Gottes Odem gingen sie zu Grunde, durch seinen Zornhauch schwanden sie dahin.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Des Löwen Brüllen und des Leuen Stimme - der jungen Löwen Zähne sind zerbrochen!
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Der Leu kommt um, weil ihm die Beute fehlt, und zerstreuen müssen sich der Löwin Kinder.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Und zu mir drang ein verstohlenes Wort, mein Ohr vernahm davon einen flüsternden Laut -
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
bei der Gedanken Spiel infolge von Nachtgesichten, wenn tiefer Schlaf sich auf die Menschen senkt.
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Ein Beben überkam mich und ein Zittern, alle meine Gebeine geriethen in Beben.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Ein Wehen zog an mir vorüber, es sträubten sich die Haare mir am Leibe.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Dann stand - sein Aussehn konnt ich nicht erkennen - ein Gebilde vor meinen Augen; ich vernahm eine flüsternde Stimme:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
“Ist wohl ein Mensch gerecht vor Gott, vor seinem Schöpfer rein ein Mann?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
“Fürwahr, seinen Dienern traut er nicht und seinen Engeln mißt er Irrtum bei,
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
“geschweige den Lehmhüttenbewohnern, deren Sein im Staube wurzelt, die zermalmt werden wie eine Motte.
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
“Zwischen Morgen und Abend werden sie zerschmettert; ohne daß es jemand beachtet, gehn sie auf ewig zu Grunde.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
“Wird ihr Zeltstrick in ihnen zerrissen, so sterben sie dahin in Unverstand.”
