Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Alors Éliphaz, de Théman, prit la parole, et dit:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Si l'on tente de te parler, te fâcheras-tu? Mais qui pourrait retenir ses paroles?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Voici, tu as souvent instruit les autres, et tu as fortifié les mains affaiblies;
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Tes paroles ont relevé ceux qui chancelaient, et tu as raffermi les genoux qui pliaient.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Et maintenant que le malheur t'arrive, tu te fâches; et parce qu'il t'a atteint, tu es tout éperdu!
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Ta piété ne fait-elle pas ta confiance? Ton espérance, n'est-ce pas l'intégrité de tes voies?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Cherche dans ta mémoire; quel est l'innocent qui a péri, et où des justes ont-ils été exterminés?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Pour moi, j'ai vu que ceux qui labourent l'iniquité et qui sèment la peine, la moissonnent.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Ils périssent par le souffle de Dieu, et ils sont consumés par le vent de sa colère.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Le rugissement du lion, le cri du grand lion cesse, et les dents du lionceau sont anéanties;
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Le lion périt faute de proie, et les petits de la lionne sont dispersés.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Une parole m'est furtivement arrivée, et mon oreille en a saisi le murmure.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
Au milieu de mes pensées, pendant les visions de la nuit, quand un profond sommeil tombe sur les humains,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Une frayeur et un tremblement me saisirent, et effrayèrent tous mes os.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Un esprit passa devant moi, et fit hérisser le poil de ma chair.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Il se tint là et je ne reconnus pas son visage; une figure était devant mes yeux. Il y eut un silence; et j'entendis une voix:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
“L'homme sera-t-il juste devant Dieu? L'homme sera-t-il pur devant celui qui l'a fait?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Voici, il ne se fie pas à ses serviteurs, il trouve des défauts à ses anges.
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
Combien plus chez ceux qui habitent des maisons d'argile, qui ont leurs fondements dans la poussière, qu'on écrase comme des vermisseaux!
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Ils sont détruits du matin au soir; sans qu'on y prenne garde, ils périssent pour toujours.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
La corde de leur tente est coupée, ils meurent, sans avoir été sages. “
