Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Silloin teemanilainen Elifas lausui ja sanoi:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
"Ethän pane pahaksesi, jos sinulle puhutaan? Kuka voi vaitikaan olla?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Katso, monta sinä olet ojentanut, ja hervonneita käsiä olet vahvistanut;
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
sanasi ovat nostaneet kompastunutta, ja rauenneita polvia olet voimistanut.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
Mutta nyt, kun itseäsi kova kohtaa, sinä tuskastut, kun se sinuun sattuu, sinä kauhistut.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Eikö jumalanpelkosi ole sinun uskalluksesi ja nuhteeton vaelluksesi sinun toivosi?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Ajattele, kuka viaton on koskaan hukkunut, ja missä ovat rehelliset joutuneet perikatoon?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Minkä minä olen nähnyt, niin ne, jotka vääryyttä kyntävät ja turmiota kylvävät, ne sitä niittävätkin.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Jumalan henkäyksestä he hukkuvat, hänen vihansa hengestä he häviävät.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Leijonan ärjyntä, jalopeuran ääni vaiennetaan, ja nuorten leijonain hampaat murskataan;
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
jalopeura menehtyy saaliin puutteesta, ja naarasleijonan pennut hajaantuvat.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Ja minulle tuli salaa sana, korvani kuuli kuiskauksen,
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
kun ajatukset liikkuivat öisissä näyissä, kun raskas uni oli vallannut ihmiset.
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Pelko ja vavistus yllättivät minut, peljästyttivät kaikki minun luuni.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Tuulen henkäys hiveli kasvojani, ihoni karvat nousivat pystyyn.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Siinä seisoi-sen näköä en erottanut-haamu minun silmäini edessä; minä kuulin kuiskaavan äänen:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
'Onko ihminen vanhurskas Jumalan edessä, onko mies Luojansa edessä puhdas?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Katso, palvelijoihinsakaan hän ei luota, enkeleissäänkin hän havaitsee vikoja;
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
saati niissä, jotka savimajoissa asuvat, joiden perustus on maan tomussa! He rusentuvat kuin koiperhonen;
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
ennenkuin aamu ehtooksi muuttuu, heidät muserretaan. Kenenkään huomaamatta he hukkuvat ainiaaksi.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Eikö niin: heidän telttanuoransa irroitetaan, ja he kuolevat, viisaudesta osattomina.'"
