Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Then Eliphaz the Temanite answered,
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
"If someone ventures to talk with you, will you be grieved? But who can withhold himself from speaking?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Look, you have instructed many, you have strengthened the weak hands.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Your words have supported him who was falling, You have made firm the feeble knees.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
But now it is come to you, and you faint. It touches you, and you are troubled.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Isn't your piety your confidence? Isn't the integrity of your ways your hope?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
"Remember, now, whoever perished, being innocent? Or where were the upright cut off?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
According to what I have seen, those who plow iniquity, and sow trouble, reap the same.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
By the breath of God they perish. By the blast of his anger are they consumed.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, the teeth of the young lions, are broken.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
The old lion perishes for lack of prey. The cubs of the lioness are scattered abroad.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
"Now a thing was secretly brought to me. My ear received a whisper of it.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falls on men,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
fear came on me, and trembling, which made all my bones shake.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Then a spirit passed before my face. The hair of my flesh stood up.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
It stood still, but I couldn't discern its appearance. A form was before my eyes. Silence, then I heard a voice, saying,
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
'Shall mortal man be more just than God? Shall a man be more pure than his Maker?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Look, he puts no trust in his servants. He charges his angels with error.
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
How much more, those who dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed before the moth.
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Between morning and evening they are destroyed. They perish forever without any regarding it.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Isn't their tent cord plucked up within them? They die, and that without wisdom.'
