< Jób 4 >

1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
And Eliphaz the Temanite answers and says:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
“Has one tried a word with you? You are weary! And who is able to keep in words?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Behold, you have instructed many, And feeble hands you make strong.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Your words raise up the stumbling one, And you strengthen bowing knees.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
But now, it comes to you, And you are weary; It strikes to you, and you are troubled.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Is your reverence not your confidence? Your hope—the perfection of your ways?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Now remember, Who, being innocent, has perished? And where have the upright been cut off?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
As I have seen—plowers of iniquity, And sowers of misery, reap it!
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
From the breath of God they perish, And from the spirit of His anger [are] consumed.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
The roaring of a lion, And the voice of a fierce lion, And teeth of young lions have been broken.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
An old lion is perishing without prey, And the whelps of the lioness separate.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
And a thing is secretly brought to me, And my ear receives a little of it.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
In thoughts from visions of the night, In the falling of deep sleep on men,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Fear has met me, and trembling, And the multitude of my bones caused to fear.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
And a spirit passes before my face, The hair of my flesh stands up;
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
It stands, and I do not discern its aspect, A likeness [is] before my eyes, Silence! And I hear a voice:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Is mortal man more righteous than God? Is a man cleaner than his Maker?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Behold, He puts no credence in His servants, Nor sets praise in His messengers.
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
Also—the inhabitants of houses of clay (Whose foundation [is] in the dust, They bruise them before a moth).
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
From morning to evening are beaten down, Without any regarding, they perish forever.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Has their excellence not been removed with them? They die, and not in wisdom!”

< Jób 4 >