Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Then answered Eliphaz the Temanite, and said:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
If one venture a word unto thee, wilt thou be weary? But who can withhold himself from speaking?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Behold, thou hast instructed many, and thou hast strengthened the weak hands.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Thy words have upholden him that was falling, and thou hast strengthened the feeble knees.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
But now it is come upon thee, and thou art weary; it toucheth thee, and thou art affrighted.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Is not thy fear of God thy confidence, and thy hope the integrity of thy ways?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? Or where were the upright cut off?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
According as I have seen, they that plow iniquity, and sow mischief, reap the same.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
By the breath of God they perish, and by the blast of His anger are they consumed.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
The lion roareth, and the fierce lion howleth — yet the teeth of the young lions are broken.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
The old lion perisheth for lack of prey, and the whelps of the lioness are scattered abroad.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Now a word was secretly brought to me, and mine ear received a whisper thereof.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falleth on men,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Fear came upon me, and trembling, and all my bones were made to shake.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Then a spirit passed before my face, that made the hair of my flesh to stand up.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
It stood still, but I could not discern the appearance thereof; a form was before mine eyes; I heard a still voice:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
'Shall mortal man be just before God? Shall a man be pure before his Maker?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Behold, He putteth no trust in His servants, and His angels He chargeth with folly;
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
How much more them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed before the moth!
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Betwixt morning and evening they are shattered; they perish for ever without any regarding it.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Is not their tent-cord plucked up within them? They die, and that without wisdom.'
