Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Then Eliphaz the Temanite answered, and sayde,
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
If we assay to commune with thee, wilt thou be grieued? but who can withholde himselfe from speaking?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Behold, thou hast taught many, and hast strengthened the wearie hands.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Thy wordes haue confirmed him that was falling, and thou hast strengthened the weake knees.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
But now it is come vpon thee, and thou art grieued: it toucheth thee, and thou art troubled.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Is not this thy feare, thy confidence, thy pacience, and the vprightnesse of thy wayes?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Remember, I pray thee: who euer perished, being an innocent? or where were the vpright destroyed?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
As I haue seene, they that plow iniquitie, and sowe wickednesse, reape the same.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
With the blast of God they perish, and with the breath of his nostrels are they cosumed.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
The roaring of the Lion, and the voyce of the Lionesse, and the teeth of the Lions whelpes are broken.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
The Lyon perisheth for lacke of pray, and the Lyons whelpes are scattered abroade.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
But a thing was brought to me secretly, and mine eare hath receiued a litle thereof.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
In the thoughtes of ye visions of the night, when sleepe falleth on men,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
Feare came vpon me, and dread which made all my bones to tremble.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
And the wind passed before me, and made the heares of my flesh to stande vp.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Then stoode one, and I knewe not his face: an image was before mine eyes, and in silence heard I a voyce, saying,
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Shall man be more iust then God? or shall a man be more pure then his maker?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Beholde, he founde no stedfastnesse in his Seruants, and laid follie vpon his Angels.
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
Howe much more in them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, which shalbe destroyed before the moth?
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
They be destroyed from the morning vnto the euening: they perish for euer, without regarde.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Doeth not their dignitie goe away with them? do they not die, and that without wisdom?
