Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Then Eliphaz the Temanite answered Job.
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
“Could I say a word? I don't want to upset you but who could keep quiet and not respond?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
You've certainly encouraged many people and supported those who are weak.
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
Your advice has helped those who are stumbling not to fall, and you have strengthened those whose knees are weak.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
But now you're the one suffering and you're upset.
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Wasn't it your reverence for God that gave you confidence and your integrity that gave you hope?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Think about it: since when did the innocent die? Since when were good people destroyed?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
From what I've seen it's those who plant evil and sow trouble who reap the same!
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
A breath from God destroys them; a blast of his anger wipes them out.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Lions may roar and growl, but their teeth still break.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Even a lion dies from lack of food, and the lioness' cubs are scattered.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
A word quietly crept up on me; a whisper reached my ear.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
Troubling thoughts came to me in nightmares when you fall into a deep sleep.
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
I became terrified and trembled; all my bones were shaking.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Then a breath brushed my face and gave me goose-pimples.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Something stopped, but I couldn't see its face. My eyes could only make out a shape. It was totally quiet, and then I heard a voice:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
‘Can anyone be right before God? Can anyone be pure before their Maker?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
If he doesn't even trust his servants, and he says his angels make mistakes,
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
how much more does this apply to those who live in these houses made of clay, whose foundations are based on dust, who fall apart like clothing to a moth?
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
Alive in the morning, they are dead by evening. They die, unnoticed.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
They are like tent ropes that are pulled up, and they collapse in death. They die without wisdom.’
