< Jób 4 >

1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
Om man vilde forsøge et Ord paa dig, skulde du vel kedes derved? men hvo kan holde sig fra at tale?
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Se, du har undervist mange og styrket de trætte Hænder;
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
dine Ord have oprejst den faldne, og du har styrket de bøjede Knæ;
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
men nu, det kommer til dig, da kedes du derved; det rammer dig, og du forfærdes!
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Var ikke din Gudsfrygt dit Haab og dine Vejes Renhed din Fortrøstning?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
Kære, tænk dig om, hvor er en uskyldig gaaet til Grunde? eller hvor ere de oprigtige udslettede?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Saa vidt jeg har set, komme de, som pløje Uret, og de, som udsaa Møje, til at høste ind derefter:
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
De omkomme for Guds Aande og fortæres af hans Vredes Aand.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Løvens Brøl og den grumme Løves Røst hører op, og de unge Løvers Tænder ere knuste;
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Løven omkommer af Mangel paa Rov, og Løvindens Unger adspredes.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Men mig er et Ord tilbragt hemmeligt, og mit Øre fattede en sagte Lyd deraf
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
i Tanker, fremkaldte ved Syner om Natten, naar dyb Søvn falder paa Folk;
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
da kom Frygt og Bævelse paa mig og bragte mine Ben til at skælve;
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
og en Aand gik frem for mit Ansigt; Haarene rejste sig paa mit Legeme;
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
den blev staaende, og jeg kunde ikke kende dens Skikkelse; der svævede et Billede for mine Øjne; det var stille, og jeg hørte en Røst:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
Mon et Menneske kan holdes retfærdigt for Gud? monne en Mand være ren for den, som skabte ham?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Se, han tror ikke paa sine Tjenere, og sine Engle tillægger han Daarskab,
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
endsige da dem, som bo i Lerhuse, og hvis Grundvold er i Støvet; man kan støde dem smaa før Møl;
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
fra Morgen og indtil Aften sønderknuses de; uden at der er nogen, som lægger det paa Hjerte, gaa de til Grunde.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Farer ikke deres Herlighed, som var i dem, bort? ja, de dø, men ikke i Visdom.

< Jób 4 >