Jób 4
1 Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
Tad prozbori Elifaz Temanac i reče:
2 ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
“Možeš li podnijeti da ti progovorim? Ali tko se može uzdržat' od riječi!
3 Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
Eto, mnoge ljude ti si poučio, okrijepio si iznemogle mišice;
4 a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
riječju svojom klonule si pridizao, ojačavao si koljena klecava.
5 Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
A kad tebe stiže, klonuo si duhom, na tebe kad pade, čitav si se smeo!
6 Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
Zar pobožnost tvoja nadu ti ne daje, neporočnost tvoja životu ufanje?
7 Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
TÓa sjeti se: nevin - propade li kada? Kada su zatrti bili pravednici?
8 A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
Iz iskustva zborim: nesrećom tko ore i nevolju sije, nju će i požeti.
9 Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
Od daha Božjega oni pogibaju, na gnjevni mu disaj nestaju sa zemlje.
10 Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
Rika lavlja, urlik leopardov krše se k'o zubi u lavića.
11 Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
Lav ugiba jer mu nesta plijena, rasuli se mladi lavičini.
12 De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
Tajna riječ se meni objavila, šapat njen je uho moje čulo.
13 Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
Noću, kada snovi duh obuzmu i san dubok kad na ljude pada,
14 rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
strah i trepet mene su svladali, kosti moje žestoko se stresle.
15 S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
Dah mi neki preko lica prođe, digoše se dlake na mom tijelu.
16 Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
Stajao je netko - lica mu ne poznah - ali likom bješe pred očima mojim. Posvuda tišina; uto začuh šapat:
17 Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
'Zar je smrtnik koji pred Bogom pravedan? Zar je čovjek čist pred svojim Stvoriteljem?
18 Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
Ni slugama svojim više ne vjeruje, i anđele svoje za grijeh okrivljuje -
19 hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
kako ne bi onda goste stanova glinenih kojima je temelj u prahu zemaljskom. Gle, kao moljce njih sveudilj satiru:
20 Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
od jutra do mraka u prah pretvore, nestaju zasvagda - nitko i ne vidi.
21 Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
Iščupan je kolčić njihova šatora, pogibaju skoro, mudrost ne spoznavši.'
