Jób 39

1 Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;

2 számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?

3 Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.

4 Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.

5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?

6 Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;

7 nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;

8 a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.

9 Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?

10 Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?

11 Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?

12 Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?

13 A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?

14 Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,

15 s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;

16 keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;

17 mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.

18 A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.

19 Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?

20 Ugráltatod-e mint a sáskát?

21 Fenséges tüsszögése – rettenet.

22 Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.

23 Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;

24 tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.

25 A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.

26 A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;

27 avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?

28 Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;

29 onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:

30 fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.